Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén 311 már több mint 140 esztendős társulati mozgalom történetének végére. A kormányrendelet ugyanakkor már nem jelentett meglepetést az érintettek számára, miután Vas Zoltán már a Tisza-Dunavölgyi Társulat februári közgyűlésén kinyilvánította a kormányzat államosítási törekvését (Fejér-Koltay 1992, Fejér 1997). Vas Zoltán a következőkkel indokolta az állami vezetés tervezett lépését: „Kétségtelen, hogy amikor az ármentesítö társulatok megalakultak, ez az alakulás az önsegélyezés alapján történt, de az idő, amikor a parasztság kénytelen volt az államtól elhagyatottan csak az önsegélyre támaszkodni, egyszer s mindenkorra elmúlt. A kormányzat számára az ármentesítés kérdése országos kérdés. Ezért halad a kormányzat az államosítás útján, és ezért fogja megvalósítani az ármentesítö társulatok államosítását. Nem az a fontos, hogy mi lesz az ármentesítö társulatokkal, mint jogi fogalmakkal, hanem hogy mi lesz az országgal és az ármentesítéssel. Lehetetlen, hogy Magyarországon a társulatokkal, a vízügyekkel több hivatal foglalkozzék. A kormányzat létre fog hozni egy olyan vízügyi szervezetet, amely a vízgazdálkodás minden kérdésével egységesen fog foglalkozni."( TDT 1948a). A vízügyi feladatok állami ellátásáról és a vízügyi igazgatás átszervezéséről szóló kormányrendelet kimondta, hogy az állam - addigi feladatain kívül - gondoskodik a mezőgazdasági termelés fejlesztését szolgáló tervszerű vízgazdálkodásról, ennek keretében az öntöző vizek beszerzéséről és szétosztásáról; az árvíz- és belvízvédelemről; az állami kezelés alatt nem álló folyók, patakok és egyéb vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó és közérdekből szükséges vízszabályozási, partvédelmi és más nemú vízi munkálatokról; a vízhasználatra addig alakult társulatok által végzett vízi munkálatokról; a közérdekű vízerőmüvek és mesterséges vízi utak építéséről és fenntartásáról. A rendelet szerint a földművelésügyi miniszter e feladatokat a létesítendő Országos Vízgazdálkodási Hivatal útján látja el. A rendelet kimondta, hogy a megszűnt társulatok vagyona — minden térítés nélkül — az államra száll, s egyúttal rendelkezett a társulati alkalmazottak felülvizsgálatáról, s állami szolgálatba vételéről, valamint az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet létesítéséről (Fejér 1997). E rendelet alapján az addig különféle regionális érdekből végzett munkálatok egységes, kizárólagos állami irányítás alá kerültek. Ez volt az államosítási alaprendelet a vízügyekben, amelyet számos más, a vízügyi terület minden részére kiterjedő további részletes szabályozás követett. Történetileg részét képezte annak a folyamatnak, amely a legnagyobb pénzintézetek és iparvállalatok államosításával indult, majd az összes pénzintézet, közép- és kisüzem, nagy- és kiskereskedelem csaknem teljes állami tulajdonba vételét jelentette. A 12.580/1948. Korm. sz. rendelet pedig az árvíz- és belvízvédekezés körébe tartozó összes hatósági jogkört az ország egész területén az ár- és belvízvédelmi készültség beálltától annak megszűnéséig az országos árvízvédelmi kormánybiztos kezébe tette. A Tisza vízrendszerében működött ármentesítö társulatok eredményességét, az érdekeltség anyagi áldozatának nagyságát sajnos nem tudjuk megállapítani, de a múlt század közepe óta folytatott védmü építési munkálatok „eredményeként megritkultak a gátszakadások, ill. csökkent a mégis előfordult szakadásokon és a korábban bizton-