Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Szlávik L.-Fejér L.: Töltésszakadások a Felső-Tiszán 1947 szilveszterén

308 Szlávi к L.-Fejér L. ideig-óráig tarthatják a vizet és hogy a víz magassága a gátolás folytán mindig magasabbra emelkedik. Megállapítható tehát, hogy a bekövetkezett katasztrófa a jelenlegi magasság mellett emberileg elhárítható nem volt. Kitűnik az adatokból, hogy Sík Jenő igazgató-főmérnök az összes előírt és szükséges előkészületeket az árvédelemre megtette, továbbá, hogy a gát mérete a hatóságilag engedélyezettnek megfelelő volt." (Szent-Ivánvi 1948). 5. Az árvíz hidrológiai értékelése Az árvíz értékelésénél - figyelemmel a töltésszakadásokra és a jégzajlásra - a vízhozamokat kell meghatározó jellemzőknek tekinteni. A Vízrajzi Intézet 1948. évi adatai szerint a Felső-Tiszán a tiszabecsi vízmérce addigi, 1933. évi legnagyobb vízállásánál (5,35 m) 2900 m

3 s

_

1 vízhozam folyt át a folyó keresztmetszetén. Az 1947/48 évi árvíz levonulását követően a Vízrajzi Intézet azt is megállapította, hogy ha a felsőbb szakaszon gátszakadások nem következtek volna be, úgy a 6,50 m-es tiszabecsi maximumnál kereken 4000 m

3 s"

1 lett volna a folyó vízhozama. Az árvízhozam példátlan növekedésének fő oka elsősorban az időjárási viszonyoknak az áradás időpontja körüli rendkívül kedvezőtlen alakulása volt. A rendkívüliséget a decemberi igen erős fagyok, majd a példátlan december végi hirtelen felmelegedés, a vele járó olvadás és a szokatlanul nagy csapadék jellemezte (/. ábra). A szélsőséges időjárási viszonyok ilyen találkozása okozta azt, hogy a vízgyűjtő területen a lefolyás minden addig ismertet felülmúló mértékű volt. Az előzőleg átfagyott ta10. ábra. Vízállások és vízhozamok tényleges és rekonstruált idősora (Katona 1948) Figure 10. The actual and reconstructed time series of water levels and river flows Bild 10. Tatsachliche und rekonstruierte Ganglininen der Wasserstünde und Abflüsse рис. 10 Фактический и реконструированный временные ряды уровней и расхода воды