Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Csonki I.-Fejér V.-Klingné Ábrahám J.-Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései

274 Csonki 1,—Fejér V.—Klingné Ábrahám J.—Magyarics A. munkára gondolunk. Két Kis-Balaton Ankét volt, először 1991-ben, amikor az első kutatási-, vizsgálati periódus (1985-1990) , majd 1996-ban a 2. Kis-Balaton Ankét (KBA 1996) az 1991—1995 között folyt kutatási munka legfontosabb eredményei kerültek megvitatásra. A Kis-Balaton kutatása számos téma köré csoportosult, melyek közül legvitatottabb a Kis-Balatonnak a Balatonra gyakorolt hatása. A jelenlegi állásfoglalás szerint (Pomogyi 1996): „a KBVR eddig megvalósított két tározóterc (Hídvcgi-tó; „Ingói-berek") alapvetően fontos a Zala által a Keszthelyi-öbölbe szállított tápanyagterhelés lehetőségek szerinti minimalizálásához, ugyanakkor a természetvédelmi-, egyéb környezetvédelmi érdekek megvalósításához is. A Hídvégi-tó az algás eutrofizáció következtében az előzetesen tervezettnél lényegesen jobb hatásfokkal tartja vissza a foszfort. Az alatta levő vízgyűjtőről további jelentős terhelés éri a Balatont, ezért alapvetően szükséges a teljes II. ütem mielőbbi üzemelésének megkezdése. Már beüzemelt része, az „Ingói-berek", továbbá a beüzemelés előtt álló II. ütem fennmaradó hányada üzembe lépésének első, legalább 10 évében a mocsári növényzet megkövetelt dominanciája miatt a Hídvégi-tótól eltérő módon fog működni, aminek következtében kedvezőtlen jelenségekkel is kell számolni. Összességében azonban a II. ütem tovább csökkenti a Balatonba jutó összes foszfor mennyiségét, fokozza az I. ütem hatékonyságát, kiszűri az ott termelődött algákat." A KBVR teljes műszaki kialakításának 1999 végéig kell befejeződnie. Ezt követően azonban „próbaüzem" jelleggel a terület fokozatos, lassú vízszintemelése és az utómunkálatok a tervek szerint 2004-ig eltartanak. A Kis-Balaton rekonstrukciójával Európa egyik jelentős természetvédelmi területe élővilágának élettere megnő. Remélhetően a folyamatos tápanyag-visszatartás tartósan kedvező hatást gyakorol a Balaton vízminőségére. 2.3. A vízfolyások rendezése és a belterületi vízrendezés A vízgyűjtőről a Balatonba jutó szervesanyag-terhelés egy része a tóba torkolló 51 vízfolyáson (Sisák-Pomogyi 1994), valamint a belterületi csapadékvíz-elvezető árkokon keresztül jut. A vízfolyásokon megépült szürőtározók, valamint hordalék és uszadékfogók jelentős terheléscsökkenést eredményeztek. A tó északi partján újabb szürömezök létesítése nem indokolt, a meglévő nádas szürömezök elvégzik a megkívánt tápanyagvisszatartást. A vízfolyások rendezésének programja (Szabó 1995) is elkészült. A kiviteli munkálatok befejezési határideje — az új BVFP előírása alapján - 1999. év vége. A déli parton problémaként jelentkezik az ún. berekvizeknek a Balaton parti sávjára gyakorolt hatása. A javaslat 11 ülepítő-tisztító tározó létesítése. Ezek megvalósításáról azonban a várható beruházási költségek és a tápanyag-visszatartó képesség további elemzése alapján lehetséges csak dönteni. A Balaton-parti települések belterületi vízrendezési helyzetének elemzése az önkormányzatok bevonásával készült el (Szabó 1995). A Balatonpart 40 településén