Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Csonki I.-Fejér V.-Klingné Ábrahám J.-Magyarics A.: A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései

A Balaton vízgazdálkodásának időszerű kérdései 275 összesen 953 km-nyi földmedrű és különbözően burkolt vízelvezető csapadékhálózat épült, mely mintegy 63%-ban rendezést igényel, és csak 37%-ban megfelelő állapotú. Az önkormányzatok a csapadékvíz-elvezető árkok karbantartására, tisztítására csak minimális anyagi fedezettel rendelkeznek. A belterületi záporvizek hatásait csak korlátozott mértékben vizsgálták. A tápanyagterhelési adatok azonban az innen számiazó szennyezések jelentős mértékére utalnak. A jövőben kidolgozandók a záporvizekkel érkező szennyezések lokális mérésének módszerei, technikai eszközei annak érdekében, hogy megbizható adatokkal rendelkezzünk az ilyen típusú szennyezések részesedéséről a Balaton terhelésében. 2.4. A Keszthelyi-öböl kotrása A Balaton ún. belső tápanyagterhelésének csökkentése érdekében kotrásokat, elsősorban a Keszthelyi-öbölben vékonyréteg-kotrásokat kell végezni (Gorzó 1991). A Keszthelyi-öbölben, Balatongyörök térségében az első kísérleti kotrás 1979-ben indult meg (Györké 1982). Kezdetben kizárólag mélykotrásokat végeztek, a rctegkotrásokra csak 1981 óta kerül sor, ezek mérete azonban korlátozott volt (strandok, kikötök előterében). A mélykotrási gödrök az iszap gyűjtésérc, csapdázására szolgáltak. A csapdákban a fenéken csúszó iszapból jelentős mennyiség halmozódott fel, ugyanakkor a lebegtetett hordalékkal szemben kevésbé volt hatásos cz a megoldás. A KDT-VÍZIG hosszú idősorra támaszkodó mérési eredményeket összegző jelentése (KDT-VIZIG 1991) megállapította, hogy a Keszthelyi-medencét kilencszer annyi foszfor terheli mint a siófokit. Ez a különböző foszfor terhelés eredményezi a vízminőség keleti irányból nyugat felé történő romlását. Megállapították azt is, hogy a foszfor a fenékiszap felső 0,10-0,20 ni vastag rétegében dúsul fel, tápanyagként szolgálva a vízminőség romlásáért nagymértékben felelős kékalgák szaporodásához. A fenékiszaphoz kötődő és onnan ismét oldatba kerülő foszfor viszont a tó összes foszfor terhelésében egyre jelentősebb szerepet játszik. Becslések szerint az összes terhelés 50%-át is elérheti napjainkban. Ugyanakkor az algaspórák is ebben a felszíni 0,15-0,20 m vastag rétegben halmozódnak fel, várva a kedvező feltételeket a csírázáshoz, szaporodáshoz. A KDT-VIZIG a PHARE program keretén belül olyan berendezést szerzett be, amely képes kellő hatékonysággal, az iszap felkeveredése nélkül 0,20 m vastagságú üledék kotrására (Gorzó 1991), továbbá a zagy elszállítására legalább 5 km távolságra (5. ábra). A kísérleti kotrások 1992-ben kezdődtek, tényleges munkavégzésre — az anyagi fedezet rendelkezésre állásával - 1995-től került sor. 1995—1996-ban Keszthely és Gyenesdiás térségében 4,34 km

2 felületről közel 900 000 m

3 iszap eltávolítása történt meg. A kotrással egyidöben ellenőrző vizsgálatokra került sor annak megállapítására, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően a 0,20 m körüli kotrás elégséges-e. A vizsgálatok bebizonyították, hogy az elgondolás alapvetően helyes, azonban a 0,20 m-es kotrási mélység nem mindenhol alkalmazható. Helyenként ennél kevesebb, helyen-