Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
2. füzet - Madarassy László: Természetharmonikus és integrált vízrendezés
Természetharmonikus és integrált vízrendezés 249 2.1. A területhasznosítási mód megválasztásának és alakításának szempontjai A helyesen megválasztott területhasznosítási megoldással már önmagában is javítani lehet a terület ökológiai viszonyait. Ez a folyamat műszaki beavatkozások nélkül is számottevően erősíthető célszerű területrendezéssel, táblásítással, út- és vízelvezető hálózat kialakításával, gyepesítéssel, illetve erdősítéssel, legelök talajvédö használatával, továbbá megfelelő agrotechnika és gépesítés használatával, továbbá vetésszerkezet alkalmazásával. A fejlesztési munkák általános célja a korábbiaknál kedvezőbb környezeti állapot, főleg jobb mezőgazdasági termesztési körülmények létrehozása, egyúttal a társadalmi érdekeknek megfelelően a megújuló természeti erőforrások hatékonyabb hasznosítása. A nemkívánatos mellékhatások kivédésének lehetőségei és módjai'. — általános vízrendezési elv, hogy egy terület fejlesztése során a táj fő természetes alkotó elemeit megőrizzük, továbbá, hogy a terület egy részén a természetes élővilág fennmaradjon. Kívánatos, hogy az állandó vízfelületek aránya 0,5-0,7% legyen, továbbá, hogy sík területen a fás és cserjés területrészek hányada 5—7%, dombos területeknél pedig 10-15% legyen. E tájalkotó elemek elhelyezésénél törekedni kell az egyenletességre, általában 3-5 km 2 nagyságú területek átlagában adódjanak ki a kívánatos arányok. — az arányok biztosítása érdekében a fa és cserje telepítését részben a terület talajtani adatai, részben a talajvédelem és az állatvilág figyelembevételével szükséges megállapítani. Maradjanak meg a refugium területek (menedékhelyek), jöjjön létre zöldfolyosó rendszer. A mezőgazdasági táblák között „szigeteket", sávokat kívánatos kialakítani. Törekedni kell a talajhibás területek speciális növényzettel való betelepítésérc is. Egy sor fa, vagy cserje telepítése mindössze esztétikai funkciót lát el. A talajvédelem és az állatvilág (különösen a madárvilág) szempontjából a 300-400 m távolságú és sűrűbb telepítés az előnyös. — a vízminőség védelme érdekében az agrotechnikai és vízgazdálkodási intézkedéseket együttesen kell alkalmazni. Minden vízparti sáv egyben védőidom is legyen. El kell kerülni az ún. holland megoldást, amelynél a területtel való takarékoskodás érdekében a csatorna partjának éléig müvelik a területet. 2.2. A természetharmonikus vízrendezés műszaki módszerei 2.2.1. Természet- és környezetvédelmi eljárások. Egyensúlyban lévő kedvező természeti viszonyok esetén arra kell törekedni, hogy a beavatkozás mértéke a lehető legkisebb legyen. Kedvezőtlen esetben nem egy, hanem több körülmény mérlegelésével kell dönteni a szükséges beavatkozás módjáról. A „legjobb" vízrendezés módszerét alkotó természet- és környezetvédelmi eljárások a következők:
