Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Madarassy László: Természetharmonikus és integrált vízrendezés

248 Madarassy László ez nem jelenti azt, hogy más érdekek nem játszottak, illetve játszanak lényeges szerepet. Ezek eredményezik, hogy a belvízvédelmi, talajjavítási, művelési, öntözési, halászati, állattartási stb. érdekek mellett és helyett egyre nagyobb mértékben dominál a környezetvédelem, a természetvédelem, a vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, az idegenforgalom, az ipar, a közegészségügy stb. érdekeltsége is. Tehát a komplexebb, mondhatni a természettel jobban harmonizáló vízrendezési fejlesztéseknek, a szorosan vett mezőgazdasági vízgazdálkodási célokkal együtt, a következőket kell elsősorban szolgálniuk: — a biológiai környezet védelme és megőrzése (pl. ritka természeti értékek), — a vízminőség-védelem (pl. eutrofizáció mérséklése), — a vízszolgáltatás (pl. kommunális- és ipari vízellátás), — rekreáció, üdülés és vízisport fejlesztés, — települési vízrendezés, — levegővédelem és mikroklíma szabályozás, — tájvédelem, egyedi tájképzödmény megőrzés, talajvédelem, — természeti erőforrások hasznosítása (pl. erdőgazdaság és vadgazdálkodás), — kultúrtörténeti-, régészeti értékek, tájhoz kapcsolódó hagyományok megőrzése. A vízrendezés folyamatosan alakul át és egyre jobban felveszi a környezet- és a természetharmonikus vonásokat, eközben magába is integrálja a környezetvédelmet és a természetvédelmet, ugyanakkor ennek fordítottja is megfigyelhető, azaz a vízrendezés is integrálódik más szakterületekbe. Hasonló folyamat figyelhető meg a turizmus és ökológia integrálódásánál, melynek eredménye az ökoturizmus, vagy a mezőgazdaság és ökológia közeledéséből, mely a biogazdaságok kialakulásához vezet. Összefoglalva azt állapíthatjuk meg, ahhoz, hogy a vízrendezés nemkívánatos környezeti hatásait elkerüljük, illetve mérsékeljük, ahhoz, hogy a társadalmi fogadtatás kedvezőbb legyen, természetharmonikus vízrendezésre van szükség, melynek legfontosabb vonása, hogy integrált vízrendezés. Az integrált vízrendezés azonban nem egy séma, mindig a környezet egyedi karakteréhez kell szabni. 2. A „legjobb" vízrendezés módszerének alkalmazása A „legjobb" vízrendezés módszerén olyan műszaki, gazdasági, biológiai és környezeti feltételeket integráló beavatkozást értünk, amelyek a megújuló természeti erőforrásokkal való leghatékonyabb gazdálkodást biztosítják. A módszer főbb részei és alkotó elemei a következők: — területhasznosítási módok, — természetharmonikus vízrendezési módszerek, — agronómiai eljárások, — káros hatások mérséklése, hatásoptimalizálás.