Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Kumánovics György: Karsztvízgazdálkodás a Dunántúli-középhegységben

232 Kumánovics György 3. úhra. A Dunántúli-középhegység hányavizkiemelései Figure 3. Mine drainage rates in the Transdanubian Middle Mountian Ranges BUd 3. Die Bergbauwasseiförderungen im Trasnsdanubischen Mittelgebirge рис.3 Заборы с целью опорожнения шахт A vízügyi-bányászati szakmai körökben ekkortól váltak ismertté a vízelvonás sokszor vitatott ügyei, melyeket még az akkori „minden állami" világban is nehéz volt rendezni. A Vízügyi Törvény (1964) és a végrehajtásáról szóló szabályozás rendelkezett a felszín alatti vizekkel kapcsolatos beavatkozások engedélyezéséről. Ennek ellenére vitatott volt, hogy a bányászat által kiemelni tervezett vizek hatósági engedélyezés szempontjából a vízügyi, vagy a bányászati törvény alá tartoznak. A helyzetet jól jellemzi, hogy pl. egy 0,1 m

3/min-es vízkivételt jelentő karsztvíz-feltárást engedélyezett a vízügyi hatóság, de pl. a tatabányai, a dorogi, vagy az iszkaszentgyörgyi sokkal jelentősebb bányavíz-kivételekre nem volt vízjogi engedély. A sokasodó térségi hatások, a vízelvonások egy , jogszabálypótló" megállapodáshoz vezettek. 1970-ben kiadásra került az OBF-OVF együttes állásfoglalás, amiben a jobb pozícióban levő bányászat a tényeket mérlegelve elfogadta az aktív, preventív vízvédelem esetén a vízügyi hatóság engedélyező szerepét. Az együttes állásfoglalásban rögzítetteket — legalábbis a KDT Vízügyi Igazgatóság területén — az 1970-es évek második felétől tudtuk általánosan elfogadtatni.