Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

2. füzet - Liebe Pál: A hévízhasznosítás helyzete Magyarországon

A hévizhasznositás helyzete Magyarországon 215 3. A hévíztárolók regionális nyomáscsökkenése és környezeti hatásai Gyakran megtörtént, hogy a természetes termálvíz-előfordulások, források köze­lében kutakat fúrtak, hogy több melegvízhez jussanak. A természetes úton felszínre lépő vízhozamot azonban nem lehet következmények nélkül növelni. Az új hévízkutak kezdetben csak a források hozamát csökkentették, s csak helyi nyomáscsökkenést okoztak. A megcsapolások átrendeződése lehűlést és vízminőség-változásokat is ered­ményezett azoknál a forrásoknál, ahol a beavatkozás a különböző összetételű és hő­mérsékletű vizek keveredési arányát megváltoztatta (pl. Budapesten a Lukács fürdőnél). A természetes hévforrás-körzetek környezetébe telepített kutak működése általá­ban csökkenti az eredeti források hozamát. Ezt tapasztalva, az eredeti hozam helyre­állítása, vagy növelése céljából gyakran áttérnek a természetes forrás szivattyús ter­meltetésére. így a forrás szivattyúzással és a kutakkal együttesen kitermelt vízhozama már meghaladhatja az utánpótlódás mértékét; ez tartós nyomáscsökkenést okoz. Ha a nyomáscsökkenés bekövetkezik, elkezdenek a körzetbe áramolni a környezet hide­gebb (és részben szennyezett) felszín alatti vizei a forrásvíz lehűlését és elszennyező­dését okozva. Ilyen folyamatok játszódtak le a budapesti termálkarsztrendszer egyes forrásai esetében. A helyzetet súlyosbította, hogy ezeknek a forrásoknak a természetes vízgyűjtőjét je­lentő Dunántúli-középhegységben nagy, koncentrált vízelvételeket hoztak létre főleg a bá­nyászati tevékenység biztonsága érdekében: a főváros közelében Dorog. Tatabánya. Many. Nagyegyháza és Csordakút körzetében, Hévíz mellett pedig a nyirádi térségben. Ezeknek a meleg termálkarsztrendszerekkel hidraulikai kapcsolatban lévő hideg karszt­víztárolóknak a megcsapolása károsan befolyásolta a hegységperemeken lévő - említett — termálkarszt-elöfordulások nyomásállapotát. A bekövetkezett állapotromlásnak az em­lített beavatkozások csak részben voltak okai; mellettük szerepe volt a közelebb fekvő vízellátási és gyógyászati célú vízkivételeknek és az utóbbi évekre jellemző csapadék-, illetve beszivárgáshiánynak is. A bányászati vízelvételeket ugyan időközben leállították, de a karsztrendszer regenerálódása több évtizedet vesz igénybe. Harkány és Eger térségében ugyancsak a hévíztárolóval összefüggő hidegvizű karszt­víztároló túlzott, vízellátási célú igénybevétele okoz problémát. Ne felejtsük: a termál­karsztrendszerek a karsztvizes rendszerek legérzékenyebb körzeteit jelentik; sok esetben ezek védelme határozza meg a teljes tároló karsztvizeivel történő gazdálkodást. A medencebeli porózus hévíztárolók a felszínközeli utánpótlási forrásokkal la­zább kapcsolatban vannak, mint az előbb említett termálkarsztos tárolók. Ezekben a hévíztermelés hatására természetszerűen jelentősebb nyomáscsökkenés jött létre. Mi­nél mélyebb és zártabb jellegű a tároló, annál nagyobb mértékű a nyomáscsökkenés. A medencebeli hévíztárolóinkban átlagosan 10 m, de sok helyen már 50 m vízoszlop­nak megfelelő mértéket is meghaladó nyomáscsökkenés jött létre. Ez a nyomáscsök­kenés a szabadkifolyású termelést jelentősen csökkentette, söt megszüntette. Búvár­szivattyúval akkor is termelhető víz a kútból, ha annak szintje 100-200 m mélységben van és ha a kút csövezése lehetővé teszi a megfelelő átmérőjű búvárszivattyú ilyen mélységbe történő elhelyezését.

Next

/
Thumbnails
Contents