Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

172 Pálfai I,—

Szilárd Gy.-Váradi J. legaszályosabb éveire vonatkozóan - az 1. ábrán mutatjuk be. A PAI állomásonkénti értékei, illetve országos átlagai a II. táblázat segítségével minősíthetők. A rendkívüli aszályok a magyar mezőgazdaságban 30-40%-os terméshozamcsökkenést és - 1997. évi árakon — évente közel 100 milliárd Ft kárt okoztak. II. táblázat Az aszály fokozatai és az aszályossági index értéktartományai Az aszály fokozatai Aszályossági index (PAI) Az aszály fokozatai egy adott állomáson országos átlagban Az aszály fokozatai "C/100 mm Mérsékelt aszály 6- 8 5-6 Közepes erősségű aszály 8-10 6-7 Súlyos aszály 10-12 7-8 Rendkívül sűlyos aszály >12 >8 1. Az aszály vízgazdálkodási hatásai Az aszály vízgazdálkodási hatásai lényegében kettősek. Egyrészt vizet kell juttatni az aszály elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze, az öntözés számára, mégpedig annál többet, minél erösebb az aszály, másrészt —az aszállyal rendszerint együttjáró kisvízi időszakban — az egyéb vízhasználók vízigényét is ki kell elégíteni, s mindezt a vízkészletek túlzott igénybevétele, a vízi ökoszisztémák sérelme nélkül. Az öntözésre berendezett terület Magyarországon kb. 3500 km

2. A ténylegesen megöntözött terület ennél kevesebb és évente eltérő nagyságú, aszályos években 2500-3000 km

2. Ilyenkor az öntözésre felhasznált vízmennyiség mintegy 400-600 millió m

3. Az öntözési vízigények zöme a Tisza-völgyben, ezen belül különösen a Körösök vidékén jelentkezik. Az öntözési idényben a Körösök hasznosítható vízkészlete nem elegendő az öntözések számára, ezért azt nagyobb részt pótolni kell a Tiszából. Erre szolgál a Tisza—Körös-völgyi együttműködő vízgazdálkodási rendszer, melynek legfőbb elemei a tiszalöki és a kiskörei vízlépcső a Tiszán, valamint a békésszentandrási vízlépcső a Hármas-Körösön. A vízlépcsők által felduzzasztott vizet nagy vízellátó csatornák és azok mellékcsatornái vezetik el az öntözni kívánt területekre. Szélsőségesen száraz években az öntözési igényeket a kritikus időszakokban a kiskörei tározóban tárolt víztöbbletből elégítik ki. A több tucat kisebb tározóval, a folyók menti holtágakat is beleértve, elenyésző mértékben növelhető a hasznosítható vízkészlet, egyrészt, mert - különösen száraz időszakban — nagy a párolgási veszteségük, másrészt halászati vagy jóléti hasznosításuk nem engedi meg tározókapacitásuk teljes kihasználását, azaz vízszintjük jelentősebb csökkentését. A Tisza vízkészlete és a tározók teljesítőképessége nagyobb arányú öntözésfejlesztést a Tisza-völgyben nem tesz lehetővé. A Duna menti öntözések számára a Duna vízkészlete — még a legszárazabb években is bőven elegendő, problémát ilyenkor legfeljebb az alacsony vízállás jelent, ami miatt — vízlépcsők hiányában - szivattyúzással kell a vizet a folyóból kiemelni és az