Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam 1998. évi 1. füzet A TUDOMÁNYOS ALAPOKON NYUGVÓ ÜZEMELTETÉS IGÉNYE A VÍZTISZTÍTÁSBAN DR. ÖLLÖS GÉZA és DR. VARGA MIKLÓS A modern társadalmak létrejötte és a rendelkezésre álló vízkészletek intenzív hasznosítása előtti időkben a vizeket a nap, a szél, a talajbeli szűrődés és az idő „tisztította". Ezek a relatív egyensúly létrejöttét segítő tisztítási folyamatok spontán, a természeti-környezeti adottságok hatásaként játszódtak le. A vizek minősége és a környezet között gyakorlatilag harmonikus kapcsolat létezett. Jelenleg a világon már egyre több víztisztító telep létesül, ill. létezik, melyek célja a közegészségügyi szempontokból megfelelő ivóvíz biztosítása. A víztisztítási igények szigorodását jelzi, hogy az ivóvíz minősége biztonságos, patogén organizmusoktól és toxikus anyagoktól való mentessége követelmény. Az ivóvíz kellemetlen íz- és szaganyagokat nem tartalmazhat, külső megjelenése vonzó kell legyen. A tervező és az üzemeltető számára a követelményeket konkrét formában a szabványok írják elő. Ezek a tervező és az üzemeltető részére jogi védelmet is biztosítanak. 1. Az üzemeltetés helyzete A szabványokban foglalt előírások szerepe azonban az ivóvíz minőségi követelmények kielégítésében korántsem egyértelmű és kielégítő. Ezt a megállapítást a kővetkező tények támasztják alá. — A szabványok valamely, nem definiált, átlagos nyersvíz minőségre alapozottak. Valójában a modern társadalmi viszonyok között a nyersvíz-minőség spektruma rendkívül tág és valójában ismeretlen. Ez a tervezést eleve nehézzé, közelítővé teszi. A tervező átlagos paraméter-értékekre tervez, az üzemeltetés speciális viszonyait (pl. a tranziens folyamatokat, a hőmérsékleti hatásokat, a különböző fajta ionok egymáshoz való arányát ill. annak változását) képtelen figyelembe venni. — A tervező (és az építő) a létesülő tisztítóteleppel viszonylag rövid ideig foglalkozik. Az üzemeltető azonban állandóan a telepen marad. Kis telepen üzemeltet, fenntartási", javítási munkákat végez és vezeti a víztisztító telepet. Nagy telepeken a speciális tudású kvalifikált szakemberek jelenléte, a laboratóriumi feltételek, a telepi környezeti feltételek általában adottaknak tekinthetők. A telepnagyságrendtől azonban függetlenül, bármely üzemeltetőnek kötelessége a mindenkor kielégítő ivóvíz-minőség biztosítása a fogyasztónak. Az üzemeltető ilyenirányú felelőssége a telep nagyságrend csökkenésével, különösen egyes (pl. arzént, nitrogénvegyületeket, huminanyagokat tartalmazó) nyersvizek esetében kényesebbé válik. Különösen ez a helyzet, ha A kézirat érkezett: 1997. X. 21. Dr. Öllős Géza oki. mérnök, a műszaki tudomány doktora, a Budapesti Műszaki Egyetem ny. egyetemi tanára. Dr. Varga Miklós oki. mérnök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) főigazgatója.