Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

90 Kovács Zsigmond pust (7. ábra), amely különösen városi csatornahálózatoknál a hálózatot, ill. a szennyvíztisztító telepet veszélyeztető, toxikus, vagy az előírásokat megszegő szennyezések felderítésére, a telepek tisztítási hatásfokának az ellenőrzésére alkalmazható előnyösen. A Nutria állomás az előbbiekben ismertetett alapkiépítéssel készül (többparaméteres mérőberendezés és automatikus mintavevő), egy, legfeljebb két speciális mérővel (pl. TOC ill. ammónia). A két állomás közötti alapvető különbség a vízminta-kezelésében van. 3. Üzemeltetési tapasztalatok A Spanyolországban az elmúlt években kiépített automatikus ellenőrző rendszerek a vízminőség-védelem hasznos eszközeivé váltak. Néhány jellegzetes példát mutattunk be a Llobregat folyón felderített és nyomon követett vízszennyeződésekről (Godé Serena 1997). A rendszerek immár csaknem két éves üzemeltetése és fenntartása számos gyakorlati tapasztalatot szolgáltatott, amelyek minden bizonnyal figyelembe vehetők lesznek a meglevő rendszerek fejlesztéséhez, ill. az új rendszerek célkitűzéseinek és alapelveinek a megfogalmazásához, a műszaki megoldások megválasztásához és a tervek kidolgozásához. — Az automatikus vízminőség-ellenőrző rendszerek kialakításánál igen fontos ismételten hangsúlyozni a műszaki-gazdasági elemzések körültekintő véghezvitelét, amelyek során nem is annyira a beruházási költségek a döntőek (ezekre gyakran található akár nemzetközi finanszírozás is), hanem főként az üzemeltetési és fenntartási költségek (amelyeket viszont sosem lehet külső forrásból megfinanszírozni). — Az üzemeltetési-fenntartási költségek igen nagymértékben függenek a betervezett speciális mérőberendezések számától és típusától. Ezért sok esetben célszerű a rendszert úgy kialakítani, hogy kezdetben az alapkiépítéshez tartozó berendezéseken kivül csak kisszámú jói megválasztott vízminőségi jellemzőt megbízható módon mérő berendezés kerüljön beépítésre (pl. ammónia, vagy TOC), míg az állomást magát úgy kell kialakítani, hogy a későbbiek során új elemekkel bővíthető legyen. Az így kiépített rendszerben könnyebb az üzemeltetést és a karbantartást megszervezni és végrehajtani. Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy ez a tevékenység komplex mérnöki (és szervezési) feladatot jelent, amely rendkívül sokrétű és felkészült szakembergárdát igényel. — A tervezésnél és a mérendő vízminőségi jellemzők, ill. a mérőberendezések megválasztásánál igen fontos szempont annak a figyelembe vétele, hogy valódi automatikus állomásokról van szó, azaz a berendezéseknek emberi jelenlét nélkül, folyamatosan és megbízhatóan kell működniük. Mindennapos felügyelet mellett (pl. egy laboratóriumban) ugyanis a legtöbb berendezés kielégítően működik. A terepen ezzel szemben a legjobb referenciákkal rendelkező berendezést sem lehet „magára hagyni". Ritka eset, hogy egy állomást és különösen a speciális mérőberendezéseket ne kelljen átlagosan 3-4 naponként felkeresni, a két karbantartás közötti időtartam pedig semmiképpen sem haladhatja meg a 6-7 napot. Ugyanebből a szemszögből, a konkrét be-