Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

580 Hecsei P. tentöl átvehette a mai napig híres, 282 szakaszból álló törvénykönyvet. Napjainkban a végrehajtási rendelkezések elkészítése, az egységes jogértelmezés kialakítása, és alkalmazása vélhetően komoly gondokat fog okozni. A törvény szerint a törvénytelenül építkezők az ingatlanok értékével megegyező bírsággal sújthatok. Tehát az eddigi 30 000 Ft-os maximum az épület értékének 20100%-át is elérheti. Több jogintézmény mellett a „bontás" — elrendelése is alkalmazható. A törvény célja, hogy a mélypontra süllyedt építési fegyelem helyzetét megváltoztassa. Itt azért — a már előbbiekben hivatkozott Hammurabi törvények közismert tálió-elve „szemet-szemért, fogat-fogért" mellett, e törvényeknek a „mértéktartásra" vonatkozó elírásaira szeretném az építésügyi hatóságok figyelmét felhívni, hiszen az ókori törvény úgy szólt, hogy aki felebarátjának egy fogát kitörte, annak is csak egy és nem több fogát kellett kitörni. A vízgazdálkodásért felelős miniszterfeladatává teszi a törvény az egyes építményfajtákra vonatkozó szabályozási kérdésekben való eljárást; az építés-felügyeleti ellenőrzés ellátását a sajátos építményfajták tekintetében, az arra vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szerv útján (vízügyi igazgatóság, mint vízügyi hatóság); azoknak a nemzeti szabványoknak, amelyek alkalmazása kötelező jogszabállyal — meghatározott időre, egészben vagy részben — történő kötelező alkalmazásának előírását; valamint az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések, műszaki követelményeinek és megfelelőség-igazolásának, valamint forgalombahozatalának és felhasználásának részletes szabályait a sajátos építményfajták tekintetében. A törvénynek „Az építési folyamat szabályozása" címet viselő fejezete „Az építésügyi hatóság" cím alatt kimondja, hogy: a sajátos építményfajták, továbbá a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében az építési hatósági jogkört a rájuk vonatkozó külön jogszabályokban meghatározott államigazgatási szervek - így a vízügyi hatóságok — gyakorolják. A vízügyi hatóság hatósági hatáskörének, hatósági jogkörének kiteljesedését pedig a Vgtv. 31.§-a teszi teljessé a szakhatósági hatáskör definiálásával. A vízügyi szervek feladatait a törvény azon rendelkezéseinek vonulata teszi teljessé, melyek — a különböző tervekkel összefüggésben - az infrastruktúra hálózat kialakítása, a vízvédelem, a vízellátás, a szennyvízelhelyezés és kezelés, a gyógyászati célú felhasználás, a védőterületek, a terület felhasználást veszélyeztető tényezők (pl. árvíz, belvíz) területén ír elő a helyi önkormányzatok, valamint az illetékes államigazgatási szervek, így a vízügyi igazgatóságok részére állapít meg kötelezettséget és biztosít lehetőségeket a szakmai álláspontok kialakítására. Vélhetően ezen törvényi rendelkezések realizálása, valamint a megváltozott tartalmú és módszertanú vízügyi felügyeleti tevékenység, a közeljövőben felállításra tervezett területi vízgazdálkodási tanácsok, új, még prosperálóbb együttműködés kialakítását fogja jelenteni az önkormányzatok és a területi vízügyi szervek között. A vízgazdálkodási érdekek érvényesülését biztosítja a törvény azon rendelkezése, mely szerint: „Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévő építményt