Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az épített környezet alakításáról és védelméről 579 Külön fejezet foglalkozik az épített környezet fenntartásával, használatával és értékeinek védelmével. A vízgazdálkodás, a vízügyi igazgatás területén a törvény általános ismerete és a törvény végrehajtását biztosító jelenleg kidolgozás alatt álló több mint 20 kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet vízügyi szempontból megfelelő kialakítása rendkívüli jelentőséggel bír. Rendkívülivel, mert a törvény l.§ (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „(2) E törvényt a sajátos építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó külön törvényekkel, kormányrendeletekkel együtt, a bennük foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni." A törvény fogalom-meghatározása szerint sajátos építményfajták az épületnek nem minősülő közlekedési, hírközlési, közmű és energiaellátási, vízi-, a bányamüveléssel kapcsolatos, továbbá az atomenergia alkalmazására szolgáló építmények. (Megjegyzés: a fogalom-meghatározás nem a legszerencsésebb megfogalmazás és eltér az ágazati törvényben használt fogalomrendszertől.) A végrehajtási rendeletek számos területen feladat- és hatásköröket, hatósági (szakhatósági) hatásköröket fognak érinteni, így a vízügyi érdekek kellő érvényesítése kötelesség. A törvény pozitívumaként ki kell emelni, hogy a környezetvédelmi szabályozást minél jobban kiteljesítve komplex megoldást nyújt a környezeti egység megóvására, átveszi, illetve a magyar jogrendbe illeszti a területre vonatkozó EU direktívákat. így az épületekkel, építési termékekkel, építményekkel szemben támasztott alapvető követelményeket - a mechanikai ellenállást, a stabilitást, a tűzbiztonságot, a higiéniát, az egészség- és a környezetvédelmet, a használati biztonságot, a zaj- és rezgésvédelmet, az energiatakarékosságot és hövédelmet - melyet a törvény 31.§ (2) bekezdése sorol fel. Természetesen ezen követelmények mellett a törvény nem vitatható kiindulópontja, hogy a környezet épített és természetes elemei kiegészítik egymást. Ez az a környezeti magatartás, mely a vízgazdálkodás területén az elmúlt időszakban már egyre hangsúlyosabban jelenlévő attitűd. A törvény az általános követelmények között szerepelteti— bár ez jogilag nehezen értelmezhető és érvényesíthető kategória -a humánus környezet és az esztétikus kialakítás igényét. Kimondja, hogy a településrendezés során biztosítani kell a területnek a közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó környezet kialakítását, az értékek védelmét, az egészséges lakó- és munkakörülményeket. A törvény célkitűzéseinek széleskörű elfogadottságát mutathatja az is, hogy azok például teljes mértékben megfelelnek II. János Pál pápa modem kőtáblájával (a politikusok számára kiadott „Tizenegy parancsolatjában foglaltakkal is, annak is az 1. pontban: „Az embert állítsd mindig a középpontba.", valamint all. pontban „Őrizd meg környezetedet a következő nemzedéknek is." — írtakkal. Az már látható, hogy mind a törvényalkotóknak, mind az azt alkalmazóknak nehezebb a dolga, mint Hammurabinak, aki kb. 4000 évvel ezelőtt Marduk bábeli főis-