Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam 1997. évi 4. füzet AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ALAKÍTÁSÁRÓL ÉS VÉDELMÉRŐL Gondolatok az 1997. évi LXXVII. törvény hatálybalépésekor DR. HECSEI PÁL Nem is szeret, ki félteni nem tud... ! Madách Imre Az 1998. január elsején hatályba lépő, az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVII. törvényt az Országgyűlés—a környezetvédelmi kodiftkáció egyik jelentős állomásaként — az 1997. július 15-i ülésnapján fogadta el. E törvény a vízgazdálkodás, a vízügyi igazgatás szempontjából is különleges, megkülönböztetett figyelmet érdemel. Az építésügy és a vízgazdálkodás közötti erős kötődés több aspektusa is fellelhető. így a történelmi, valamint igazgatás korszerűsítési események és a szabályozások egymást feltételezése, és egymásra utaltsága emelhető ki. Ha az emberiség történetét nézzük, akkor a mondák tanúsága szerint a víz fenyegette leginkább az ember életét. A folyamközben — Mezopotámiában feltalált gátépítés volt az első jelentős lépés a védekezésben. Úgy tűnik az ókori Egyiptomban működött legjobban ez a rendszer. Sokáig vitatott volt az a tény, hogy elődeink által épített megalitikus építmények szerte a világon a természeti erők és a kozmosz ismeretlen és rettegett erőinek a felderítését szolgálták. A megalitikus építészet csúcsteljesítményeit az egyiptomi piramisok jelentik. Ezek közül is kitűnik a gizehi Kheopsz (vagy Khufu) piramis, ami tulajdonképpen egy négyzetes gúla. A Kheopsz piramis a Nílus-delta szétágazásánál, az Alsó- és Felső-Birodalom találkozási pontján állt, mint a „Birodalom köldöke". Naptárépítmény volt. Az első monitoring-rendszerek egyike, amely pontosan jelezte a nyári napfordulót és egyben a Nílus áradásának kezdetét (június 21.), valamint a Nap és Szíriusz közös keltét (július 19.), vagyis az egyiptomi Újév napját és az áradás tetözését. Az egyiptomiak tehát tökéletesen oldották meg az áradás előrejelzését, hogy fel lehessen készülni a termékeny iszapot hozó óriási víztömeg fogadására és csatornákban történő elvezetésére, és évezredeken keresztül tökéletesített gátakkal tartották kordában az árt. Az 1997. évi LXXVIII. törvény—a több mint harminc éves — az építésügyről szóló 1964. évi III. törvényt váltja fel. A törvény az új fogalom-meghatározások és követelmények mellett kitér az állam és a helyi önkormányzatok építésügyi feladatára, a településrendezés kérdéseire, ezen belül a helyi építési szabályzatra, a fővárosra vonatkozó sajátos rendelkezésekre, a településtervezésre, a településrendezés építésjogi vonatkozásaira. Új módon szabályozza az építési folyamatot: a tervezést, a kivitelezést és az engedélyezést, tovább korszerűsíti az építésügyi hatósági ellenőrzés szabályait. A kézirat érkezett: 1997. IX. 25. Dr. Hecsei Pál jogász, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM, Budapest) főosztályvezető-helyettese.