Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Goda L.-Vasvári V.: A Felső-Rába vízjárásának statisztikai jellemzése

A Felső-Rába vízjárásának statisztikai jellemzése 527 betorkolló vízfolyásra is volt megfelelő adatsorunk, ott az összhangot annak a tapasztalati szabálynak alapján ellenőriztük, mely szerint az összefolyás alatt 1%-os vízhozam a főág torkolat feletti 1%-os vízhozama és a mellékág 10%-os vízhozama összegeként becsülhető. Ebből a szempontból a rendszer elég jó összhangot mutatott. Az árvízi hidrológiai hossz-szelvényeken az 1, 3, 10 és 50%-os meghaladási valószínűségű nagyvízhozam értéket ábrázoltuk. A Rába árvízi hossz-szelvényét a 4. ábra mutatja. A vízgyűjtőterületek hossz-szelvényén jól látszik, hogy tulajdonképpen a Lapines (Lafnitz) a főág, a Rába felső szakasza pedig annak mellékvize (4. ábra). Ezért a Lapines (Lafnitz) beérkezésénél a vízhozamok összegeződésére vonatkozó szabály megfordul: A Lapines (Lafnitz) 1%-os vízhozamának és a Rába 10%-os vízhozamának összege kell, hogy közelítőleg kiadja a szentgotthárdi 1%-os értéket: 643+233 = 876 m

3 s"

1 « 900 m

3 sr

1. 2.2. Az árvizek egyéb mutatóinak statisztikai jellemzése A vízépítési művek méretezésénél általában az évi maximális árvízi hozam, vagy vízállás valamilyen adott meghaladási valószínűségű értéke a mértékadó. A vízgazdálkodási művek, rendszerek létesítésének, üzemének optimális tervezésekor azonban célszerű figyelembe venni a vízjárás más mutatóit is. Például ismerni kell, hogy az eddig rendezetlen árterületek védelmi müveinek tervezésekor egy naptári éven belül mikor, hányszor, mennyi víz kerül az ártérre, azt milyen szinten önti el, a kiömlő víz az ártér mekkora hányadát tudja elönteni. Hasonló kérdések merülnek fel a rendezett árterek revitalizációja során is, amikor a visszaállított természetes élettér feltételeit az időnkénti elöntések alapvetően befolyásolják. A feladat megoldásához az árhullámok időtartamát, vízmennyiségét és előfordulási számát kell vizsgálat alá vetnünk. Ezek a mutatók maguk is önálló - bár nyilván nem független - valószínűségi változók. A vízfolyások időben folytonos vízhozam-idősoraiban előforduló árhullámokat egy alapul választott Qo értékhez viszonyítva tudjuk értelmezni. Ez a viszonyítási szint lehet pl. az a Qo vízhozam-érték, amelynél a víz még éppen nem lép ki a középvízi mederből. A véletlen ingadozást mutató Q(t) vízhozam időfüggvény a Qo viszonyítási vízhozam szintjét több helyen is elmetszi. Árhullámnak, vagy árvizes időszaknak a Q = Qo egyenes fölötti idősor szakaszokat tekintjük. Egy-egy ilyen árhullám jellemezhető a csúcshozamával, időtartamával és a tömegével. Ahhoz, hogy e mutatók értékeinek előfordulását visszatérési időhöz tudjuk kötni, egy választott időegységhez, általában az egy évhez kell azok mértékadó értékeit viszonyítani. Az árhullámok maximumaira a Gumbel-eloszlást, összegeire a normál-eloszlást, az események számára pedig a Poisson-eloszlást próbáltuk illeszteni. A viszonyítási szint (Qo) emelésével előfordul, majd egyre növekszik azoknak az éveknek a száma, amelyekben egyáltalán nem találunk árhullámot. így az összeállított statisztikai mintában egyre több 0 érték fordul elő. Ilyen mintára matematikai formulával megadható eloszlásfüggvényt illeszteni általában nem tudunk, ezért ilyenkor az empirikus eloszlást alkalmazzuk.