Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Bálint G.: az 1997 tavaszi-nyári ár- és belvizek és a védekezési munkák

464 Szlávik L.—.Bálint G. Az árhullám előrejelzésének tapasztalatai ismételten rámutattak a hidrológiai előrejelző rendszer fejlesztésének fontosságára. Az 1997 nyarán levonult árhullám megerősítette az a szándékot, hogy szükség van a hazai hidrológiai előrejelzések átfogó fejlesztésére. A több évre tervezett munka során újra kell értékelni az előrejelzési módszerek alkalmazhatóságát, a felhasználható alapadatok körét és a technikai feltételek legújabb, legkorszerűbb lehetőségeit. Ennek érdekében 1997 szeptemberében az Országos Vízügyi Igazgatóság kezdeményezte az „Előrejelzés 2000"program előkészítését; a fejlesztő munka elindítása megkezdődött. Az árvízvédekezések idején a vízügyi igazgatóságok a védelmi fokozatoknak megfelelő őr- és figyelőszolgálatot láttak el. A magas vízállás viszonylagos tartóssága miatt, illetve azért, mert a töltések legtöbbje - kiváltképp a Duna középső és alsó szakaszán — hosszú ideje ilyen vízborításnak nem volt kitéve — eredményezte a jelentős számban mutatkozó árvízi jelenséget, fakadóvizeket, csurgásokat, buzgárokat, zsilip menti szivárgásokat stb. Ezeknél a jelenségeknél a szükséges beavatkozásokat időben megtették. Összességében megállapítható, hogy az igazgatóságok a jelenségeket helyesen értékelték, a védekezési módszerek eredményesek voltak. A szükséges védekezési anyagok a védelmi szakaszokon rendelkezésre álltak, ezek felhasználásával történt a védekezés műszaki ellátása. Fontos tapasztalatokkal járt a dunai árhullám a Felső-Dunán, a szigetközi szakaszon, miután 1992 októbere—a Duna szlovák oldali elterelése - óta nem volt ilyen mértékű vízátvezetés a dunacsunyi műtárgyon. Tapasztalati adatok születtek arról, hogy egy-egy érkező árhullámot a szlovák vízügyi szervek hogyan osztják meg a bösi erőmű üzemvízcsatornája és a Duna főmedre között, sőt a második árhullám lehetővé tette azt is, hogy a tapasztalt negatívumok kiküszöbölésre kerüljenek. Jelentős mértékű terhelést kaptak az 1995 óta üzemelő fenékgát és hullámtéri vízpótló rendszer műtárgyai. Megállapítható, hogy a Lajta szükségtározás tovább gyarapította ennek a - hazánkban több kisebb folyón már eredményesen alkalmazott - árvízvédelmi módszernek a tapasztalatait. A szükségtározó korábban két esetben volt igénybe véve: 1965. április 27-én és 1975. július 5-én. A szükségtározás kezdeményezésére és végrehajtására olyan feltételek mellett került sor, amely ilyen esetekben mértékadó (Szlávik 1983): — a Lajta árvízvédelmi rendszere —Mosonmagyaróvár védelme szempontjából — kritikus helyzetben volt, — a szükségtározó igénybevételére a nagyobb károk és az árvízkatasztrófa elhárítása érdekében került sor, — a szükségtározás teljesítette a kitűzött célt: az árhullám szállította vízmennyiség egy részének átmeneti visszatartását és ezzel az árhullám tetőzési magasságának csökkentését. A Szentendrei-szigeten, Surány térségében és a középső Duna-szakaszon Domborinál tapasztalt jelenségek kezelése megfelelő volt, a védekezést követően haladéktalanul elvégzett feltárások, geodéziai, geofizikai és geotechnikai vizsgálatok nyomán a több üteműnek tervezett helyreállítás legsürgősebb munkálatai meg is kezdődtek. Suránynál a jelenségek az 1991. évi gátszakadás környezetében fordultak elő; Dombori-