Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Bálint G.: az 1997 tavaszi-nyári ár- és belvizek és a védekezési munkák

Az 1997 tavaszi-nyári ár és belvizek és a védekezési munkák 425 Az északkeleti, északi irányból érkező nedves légtömegek a Visztula, Odera, részben az Elba forrásvidékén valamint a Morván és a Duna ausztriai részvizgyüjtőin okoztak heves csapadékhullást, amikor az Északi-Kárpátok (Nyugati-Beszkidek) és a Szudéták hegyvonulatának ütköztek, torlódtak. Az áramlási rendszerben hasonló folyamatok alakultak ki a Cseh-erdő és az Alpok északi lejtői mentén is (2.a. ábra). Az orografikus akadályok hatására a gyorsan mozgó légtömegekben a kihullható csapadékmennyiség nagy része esőként jelent meg az említett területeken. A ciklon lassú keleti irányú mozgása során még a Kárpát-medence északkeleti területein okozott jelentősebb csapadékot, amely a Hernádon és a Túron árvízvédelmi készültséget igénylő szinteket elérő vízszintemelkedéseket váltott ki. Magyarország területén azonban többnyire csak viharos szél és általában csak szórványos esőzés jellemezte a hegyvidéki vízgyűjtőkön árvizeket elindító időjárási helyzetet. Július 18-ra Közép-Európa térségében a július 7-hez nagyon hasonló időjárási helyzet alakult ki. A 2.b. ábrán követhető az a magas légnyomású légköri képződmény, amely a Pireneusi-félszigettől Nyugat-Európán, a Skandináv-félszigeten át egészen az Urai-hegységig húzódott. Egyidejűleg egy közép-európai ciklon viszont esős, hűvös időt okozott és ez a légörvény alig változtatta helyzetét. Áramlási rendszerében ismét nedves hűvös levegő érkezett a Visztula, Elba és Odera forrásvidékeire. Ebben a csapadékrendszerben az orografikus hatások szerepe kisebb volt, az okozott csapadékhullás intenzitása így elmaradt a korábbitól. A következmények a hegyvidéki területeken enyhébbek voltak. Mégis a vízgyűjtőterületek nagy előzetes nedvesítettsége és a folyó alsó szakaszain uralkodó magas mederteltségek miatt a fejlemények az Odera alsó szakaszán — és ha más léptékben, de a magyar Duna-szakaszon is — az első nagy hullámnál jelentősebbnek bizonyultak. Július utolsó és augusztus első napján is átvonult egy csapadékzóna a térségen, de ennek már csak az Odera árhullámának levonulására volt érzékelhető hatása. 1.1.3. Szélsőséges csapadékok közép-európai vízgyűjtőkön. Viszonylag részletes leírás található a már említett, szimulációs vizsgálatokkal foglalkozó tanulmányban (Harkányi—Bálint 1997) a júliusi szélsőséges csapadékhelyzetről. A Morva és Felső-Odera vízgyűjtőjén hullott júliusi szélsőséges csapadékmennyiség legnagyobb része július 5-9. közötti napokban hullott és ez alapozta meg nemcsak ezen időszak, hanem egész július hónap kiemelkedő csapadékmennyiségét is. Hosszabb időszakra kiterjedően nem állnak rendelkezésre a csapadékra vonatkozó feldolgozások, így csak összehasonlításul mutatjuk be az Odera, Visztula, Duna közös vízválasztójának találkozása mellett, illetve a Vág és Morva részvízgyűjtők közelében található Lysa Hora meteorológiai állomás havi átlagos csapadékösszegeit és az 1997-es év alakulását (3. ábra). A közeli, alacsonyabban elterülő vidéknél számottevően csapadékosabb, de a korábbi észlelések alapján kiegyenlített, évről-évre csak kis változásokat mutató Lysa Hora hegyvidéki észlelőhelyen a szárazabb félév csapadékmennyiségének 4—5 napon belüli jelentkezése feltehetően igen ritka szélsőséges esetre utal (Soukalová 1997, Deaková-Tachecí 1997), amelynek részletesebb értékelése a cseh klimatológusok feladata, de majd bizonyára fontos adalékkal szolgálhat egész térségünk hidroklímájához.