Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

354 Dombay G. gelierindex önmagában nem képes az AC eső korrózióját megjósolni. Egyes esetekben a képződő bevonat csak az azbesztszálak kioldódását gátolja meg, a cementét nem. Ez fontos. A cink különféle anionokkal (klorid, szulfát, ortofoszfát) alkotott sói megfelelő töménységben adagolva kellő védelmet jelentenek az AC cső számára (Schock—Buelow 1981). A cink által létrehozott védöfdm többnyire egyaránt megakadályozza a mész és az azbesztszálak kioldódását a csőfalból. Ha az elosztóhálózat fémanyagú csövek mellett AC csöveket is tartalmaz, akkor a cink-klorid és -szulfát nem biztosít kellő védelmet a fémcsövek számára. Komplexképző anyagok (pl. polifoszfát) megtámadhatják az AC cső anyagát, kalcium-, alumínium-, vas- és magnéziumkioldódást idézve elő a cementmátrixból. E mellett meggátolhatják védőbevonatok (pl. cink) kialakulását is (Schock—Buelow 1981). Vas(III) vegyületek inhibitor hatása AC csövek esetén jelentős lehet, mely védőbevonatként egyaránt megakadályozhatja a cement és az azbesztszálak kioldódását. A vasbevonat nem folytonos film, hanem akkumulálódott kristályok formájában jelenik meg a csőfalon. Täte et al. (1984) kutatásai rámutattak, hogy agresszív ivóvízben kialakuló porózus vasbevonat csupán az azbesztszálak kioldódását gátolja meg, a cementét nem. A vizsgálatok alapján valószínűsíthető, hogy a bevonat-kialakulás és az azbesztszál-erózió versenyszerű folyamatok, melyek egymáshoz való viszonya meghatározó jelleggel függ a csőbeli hidraulikai viszonyoktól, vagyis AC csövekből álló hálózatban elhelyezett öntöttvas gyűrűk, korrodálásuk folytán, biztosíthatják az AC korrózióvédelmét. A folyamatot mind a vízminőségi, mind az áramlási viszonyok befolyásolhatják. Shock és Buelow (1981) a szilikátok lényeges szerepét tárták fel. Amennyiben a víz szilikáttartalma alacsony, jelentős mértékű kalciumkioldódás indulhat meg, csökkentve a cső szilárdságát. A szilikát-töménységet növelve a szilikát csökkenti ugyan a kalcium oldhatóságát, önmagában azonban nem képes megszüntetni azt. 25-30 g SiCh/m

3 küszöbérték fölött, reakcióba lépve vas(III) komponensekkel, a szilikát jótékony védőbevonatot alkothat, mely egyaránt meggátolja a cement és az azbesztszálak kioldódását. 8. A korrózió inhibitorai A vízellátásban alkalmazott korróziós inhibitorok kedvező hatása védőbevonatképződéssel magyarázható. A bevonat anódos vagy/és katódos részeken alakulhat ki, többnyire szervetlen anyagú, és az alkalmazott vegyszernek legalább egyfajta ionját tartalmazza. Szerves inhibitorokat nem alkalmaznak a vízellátásban. A korrózióvédelem leghatásosabb formája a passzíváié bevonat kialakulása. A passzíváló tulajdonságú bevonatok jellemzően az anódon alakulnak ki, majd növekedésük során borítják be a katódos területeket is (Ryder—Wagner 1985). A bevonat a reagensek és korróziós termékek diffúzióját gátolhatja meg. Az ortofoszfátok a legtöbb csőanyag szempontjából jó inhibitorok lehetnek, gya-