Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

Korrózió az ivóvizeiosztó hálózatban 353 7. Azbesztcement csövek 7.1. Az azbesztcement a vízellátásban Az azbesztcement (AC) csövet e század elején fejlesztették ki Olaszországban. Azbesztszálak és cement kombinációjával vízvezeték céljára megfelelő anyagot állítottak elő, melynek szilárdsága kiváló (víznyomással, kosütéssel, földnyomással szemben ellenálló), sűrűsége és súrlódási tényezője kicsi, valamint olcsó. Az azbesztcement, gyártása során a tüdőbe kerülve, az egészségre ártalmas. Annak megállapítására, hogy vízvezetékként jelent-e közegészségügyi veszélyt, nagyszámú kutatást végeztek. A kapott eredmények nem egyértelműek, a vélemények megoszlanak. Jelenleg a kutatások az AC káros hatását nem támasztották alá, azonban figyelembe véve a lehetséges közegészségügyi hatás jelentőségét, a kutatások folytatása szükséges. 7.2. Az azbesztcement korróziója Az azbesztcement elektromos szigetelő, így korróziója — agresszív ivóvízben — kémiai természetű. A szerkezeti károsodások, a hidraulikai kapacitás csökkenése, valamint az ivóvízbe bekerülő azbesztszálak lehetséges ártalmas volta igénylik az AC korróziós vizsgálatát. A cső cementmátrixából az ivóvíz kioldhatja a meszet, így a víz pH-ja és kalciumtartalma nő. A sérült szerkezetű csőfalból azbesztszálak kioldódhatnak. Kalcium-karbonát film kialakulása a csőben megakadályozza a mész kioldódását. Tekintettel arra, hogy a korrózió során a víz kémiai jellemzői változnak, a korrózió erőssége egyre inkább csökken, ahogy távolodunk a hálózatban a víz belépési helyétől (Kristiansen 1977). Az azbesztszál-kioldódást vizsgáló kutatása során Hallenbeck et al. (1978) 15 hálózatban nem tudott mérhető mennyiségű szálat kimutatni. Kanarek et al. (1981) azt találták, hogy kilencből nyolc esetben a víz azbesztszál-koncentrációja megnövekedett, akár két nagyságrenddel is. Megállapították, hogy a legnagyobb mértékű kioldódás nagy pH-jú, kis keménységű és lúgosságú vizekben fordult elő. Figyelemre méltó, hogy Hallenbeck a vizsgálatait nagy és közepes keménységű vizekben végezte. Meyer (1982) Németországban végzett kutatásai alapján is arra a véleményre jutott, hogy azokban a vizekben, melyek СаСОз-töménysége a telítettségi érték közelében van számottevő azbesztszál-kioldódás nem fordul elő. Az AC cső falán kialakuló biofilm gátolja a korróziót (Kristiansen 1977). 7.3. Korrózióvédelem, vízminőség Hüneberg és Tessendorf (1972) megállapították, hogy adott agresszív széndioxid koncentráció mellett a pujferkapacitás növelésének hatására a korrozivitás csökkent. Kalcium-karbonát adagolása kedvező hatást vált ki, a csőfalon képződő bevonat többnyire passzívái. Ennek ellenére Shock és Buelow (1981) kimutatták, hogy a Lan-