Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

Korrózió az ivóvizeiosztó hálózatban 345 A humin savak passzíváié hatást fejthetnek ki a korrózióra (Werner— Wurster—Sontheimer 1973). Az inhibitor hatás függ a humin sav molekulasúlyától és a polaritásától, mivel ennek a két tényezőnek meghatározó szerepe van a felületre történő adszorpció folyamatában. Késleltetik a vas(II)ion oxidációját, eredményképpen nagy sűrűségű védőbevonat alakul ki. Az ivóvízben található szervespoliakril savak acélcsövek esetén korrózió-inhibitor hatásúnak bizonyultak (Grhev-Cvetkovska-Schultze 1991). A poliakril savak többszörös karboxil csoportokat tartalmaznak, hasonlóak a humin és fulvin savakhoz. A fémfelületre adszorbeálódva gátolják az anód- és katódreakciókat. Korrózióvédelem szempontjából kedvező inhibitorok adagolása az ivóvízbe toxicitásuk miatt többnyire korlátozott. így vezetékhálózatokban elsődleges foszfát- és szilikátvegyületeket használnak. Polifoszfátok és szilikátok hatására többnyire katódreakciókat gátló védőbevonat alakul ki. A kicsapódást egyes kationok (pl. cink, kalcium) javítják, a keletkező bevonat tömörebb lesz. Az ortofoszfátok általában az anódreakciókat inhibitálják. 4. Ólomkorrózió 4.1. Az ólom a vízellátásban Ólomcsövek alkalmazása a vízellátásban rendkívül közkedvelt volt, egészen a századfordulóig. Az ólom könnyen megmunkálható, rugalmassága ellenállóvá teszi a faggyal és elmozdulásokból származó erőkkel szemben, valamint igen tartós, ideális anyagnak tűnt vízvezeték számára. A múlt század végén megnövekedő akut ólommérgezések száma rávilágított az ólom toxikus voltára, így használatát az egész világon betiltották, azonban még napjainkban is számos házi vízbekötés, régi épületeken belüli vízvezeték ólom. Egyes szerelvények (pl. csapok) esetén alkalmazott sárgaréz, bronz 5-6%-os, galvanizált csövek bevonata 1% körüli értékben tartalmazhat ólmot. Singley ( 1994) szerint lakóházak rézből készült vízvezetékeihez használt ólomtartalmú forraszanyagok is hozzájárulhatnak az ólomszennyezésekhez, különösen, ha a forrasztást kellő hozzáértés nélkül végzik. Műanyag csövek (PVC) is tartalmaznak olyan ólomvegyületeket, melyek vízzel érintkezve ólomionjaikat a vízben levő kalciumionra cserélik ki. Az ólom elsősorban keringési és idegrendszeri károsodásokat okoz a szervezetben. Gátolja a vörösvértestek képződését. Összehúzza az agy és az agyhártya ereit, mely pszichikai zavarokat okoz. Elsorvaszthatja a mozgatóidegeket, ez elsősorban a kéz bénulásában jelentkezik. Az ivóvízszabványokban jelenleg általános 50 mg/m

3 ólomhatárértéket a WHO 10 mg/m

3 értékre javasolja csökkenteni. Kutatási eredmények alapján megállapítható, hogy a vérben levő már rendkívül kis ólomkoncentrációk neurotoxikus hatással járnak, melyre a gyermekek különösen érzékenyek (WHO 1992). 4.2. Az ólom korróziója Az ólom korróziója elektrokémiai folyamat. Lokális pH-gradiens hiányában a korrózió egyenletes, ólomcsőben lyukkorróziót eddig még sosem tapasztaltak. Bakte-