Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Dombay Gábor: Korrózió az ivóvízelosztó hálózatban

346 Dombay G. riális tevékenység ólomcsövekben ritka, így mikrobiológiai korrózió nem fordul elő. Ötvözetek esetében gyakori a galvanikus korrózió, mely a közvetlenül érintkező ólom és az ötvözetben levő egyéb fémek között megy végbe. Vízvezetékben három korróziós ólomvegyület a leggyakoribb: - ólom-karbonát, PbC0

3, - ólom-hidroxikarbonát, РЬ

3(СОз)

2 és - ritkábban ólom-hidroxid, Pb(OH)

2. Ezek oldhatósága határozza meg azt az ólomtöménységet, mely az ivóvízben megjelenhet. Az eddigi kutatások alapján azonban az ólom oldhatóságát egyértelműen megállapítani nem lehet (

Leroy 1993), mivel számos vízben található komponens is reakcióba lép az ólommal, így a folyamat rendkívül komplex. Az ivóvíz tartózkodási ideje és áramlási sebessége az ólomcsőben, a cső átmérője egyaránt befolyásolta az ólom korrózióját. A 3. ábrán a tartózkodási idő és a normált ólomtöménység kapcsolata látható különböző átmérőjű ólomcsövek esetén. Ez alapján 0.7 d= 10 mm d = 20 mm d = 30 mm d = 40 mm d = 50 mm a = csfláiméf6 100 300 500 700 Tartózkodási idS ipercl 900 1100 1300 3. ábra. A víz normált ólomtöménység és a tartózkodási idő kapcsolata (Kuch—Wagner 1983) Fig. 3. Relationship of lead concentration versos residence time Bild 3. Beziehung zwischen normierter Bleikonzentration des Wassers und Verweilzeit (Kuch-Wagner 1983)