Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 309 A program koordinálásával megbízott, kezdetben Brüsszelben, majd 1994. augusztusától Bécsben működő ún. Program Koordinációs Egység (PCU) lényegében 1992 őszére alakult ki és a program egyes akciói is döntően azt követően kezdtek indulni. A PCU vízre és a vízi környezetre vonatkozó feladatai adattára, felszerelése stb. a Szófiai Konvenció hatályba lépését követően átkerül a Konvenció Nemzetközi Titkárságához, mint ahogy a program keretében folyó ezirányú szakmai tevékenységek is a Konvenció keretében folytatódnak majd. 1995 végéig tartott az első, intézményi és szakmai megalapozó fázisnak nevezett három éves időszak, melynek során elsősorban feltáró és fejlesztési jellegű tanulmányok készültek, de elkezdődött például egy Duna-medencei havária-riasztórendszer, valamint vízminőségi monitoring rendszer kialakítása is. 1994 decemberében az érintett országok környezetvédelmi vezetői - nem jogi jelleggel - Bukarestben elfogadták a program keretében időközben elkészített Duna-medencei Környezetvédelmi Stratégiai Akcióprogramot (SAP), amely a vízi környezet védelmével kapcsolatos kérdésekre koncentrál. Jelenleg folyik a program második fázisának előkészítése, mindenek előtt a pénzügyi háttér megteremtése (döntően EU PHARE és GEF forrásból) és ezzel egyidejűleg a Duna medence környezetvédelmi program keretében folyt, de a Szófiai Konvenció jogerőre emelkedését követően annak hatálya alá tartozó tevékenységek átadásának előkészítése is. A Duna megóvására és fenntartható használatára irányuló egyezményt (Szófiai Konvenció) 1994. június 29-én, Szófiában írták alá a vízgyűjtő terület államai és az Európai Unió. A Szófiai Konvenció biztosíthatja a megfelelő szervezeti keretet a javasolt Tisza-völgyi többoldalú vízgazdálkodási együttműködés számára. A Szófiai Konvenció az ENSZ EGB keretében elfogadott általános irányelvekre épül. Az 1992-ben Helsinkiben aláírt keret-megállapodás egész Európára kiterjesztve határozza meg az együttműködés alapelveit, a határokat átlépve integráltan rendelkezik a határvizek és a nemzetközi tavak használatáról és védelméről. Iránymutatást ad a kétoldalú, illetve regionális kapcsolatok további alakításához is. A Szófiai Konvenció kidolgozásának köszönhetően, a Duna-medence egésze nemzetközi megállapodás hatálya alá került, beleértve a teljes vízkincset, tehát a mellékfolyókat és a felszín alatti vizeket is. A vizek minősége, mennyisége, a vízi és vízparti ökorendszerek megóvása egyenrangú kérdéseként szerepel a Konvenció ban. Ehhez társul a vizek fenntartható használatának követelménye, ami arra irányul, hogy a mai generáció igényeinek kielégítése ne veszélyeztesse a jövendő generációk ilyen irányú lehetőségei, ideértve, hogy a használattól ne romoljon sem a felszíni, sem a felszín alatti vizek állapota. (Utóbbi azért fontos, mert mind Magyarországon, mind a többi Duna menti országban az ivóvíz ellátás nagy mértékben támaszkodik a felszín alatti vizekre). A Konvenció külön kitér a védelem megelőző jellegének fontosságára, így az „ elővigyázatosság elvének" alapján kell kezelni minden olyan eljárást, műveletet és anyagot, amelynek alkalmazása környezeti kockázattal jár. További ilyen alapelvek: a „szennyező fizet" és :„a szennyezés ellen a keletkezés helyén kell intézkedni". A Konvenció előirányozza a megfigyelő rendszerek országok közötti összehangolását: ennek keretében fogják majd ellenőrizni a vizek minőségét, mennyiségét, a hordalékot és a folyók ökológiai állapotát, de a szennyező forrásokat is. A számbavételhez azonos vagy összehasonlítható eljárásokat és módszertant kell majd alkalmazni. Ugyancsak