Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

308 Szlávik L.—Búzás Zs.—Illés L.—Tarnóy A. sem minőségi, sem mennyiségi szempontból ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a vízkészletek kialakult és jövőbeli használatát illetően. A résztvevő államoknak igazgatási, jogi, gazdasági, pénzügyi és műszaki intézkedéseket kell tenniük az országhatárokon átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak, illetve azok környezete állapotának javítására, szennyezésének csökkentésére. Ennek egyik fontos módja a hulladékszegény vagy hulladékmentés technológiák bevezetése, különös azoknál az ipari vagy mezőgazdasági üzemeknél, amelyek ún. kockázatos vagy veszélyes anyagokat bocsátanak a környezetbe. A rendelkezésre álló legjobb technológiák bevezetése az iparban és a szennyvíztisztításban, illetve a legjobb környezeti gyakorlat elterjesztése a mezőgazdaságban oda kell vezessen, hogy a veszélyes anyagok mellett a vizeket — első sorban az állóvizeket — érő növényi tápanyag okozta terhelés is csökkenjen. A Helsinki Konvenció tartalmazza „a szennyező fizet" elvet, mely szerint a szennyezés okozóinak kell viselniük az annak megelőzésével, ellenőrzésével és csökkentésével kapcsolatos költségeket. A megelőzés külön hangsúlyt kap, kiemelve, hogy a szennyezésekkel azok keletkezésének helyén kell felvenni a küzdelmet. A szennyező anyagok kibocsátására vonatkozó határértékeket — különösen az ún. kockázatos vagy veszélyes anyagok esetében — a felek a rendelkezésre álló legjobb technológiákat figyelembe véve határozzák meg, a hasonló módon megalkotott nemzetközi ajánlásokra és szabványokra támaszkodva. A kutatás-fejlesztés terén a keret-megállapodás két- vagy többoldalú együttműködést irányoz elő és kitér az elért eredmények, információk széleskörű cseréjének szabályozására is; előirányozza a környezeti hatások vizsgálatát, valamint a határokon átterjedő hatás által okozott gazdasági kár számítási módszereinek kidolgozását. A kárt okozók felelőségére és kötelezettségére vonatkozóan a megfelelő kodifikáció kidolgozásának támogatására vállalkoznak a részes felek. Külön fejezet foglalkozik a rendkívüli szennyezések kockázatának csökkentésével, az ezeket észlelő figyelő- és jelzőrendszerek kiépítésével és működtetésével, valamint a rendkívüli szennyezések káros következményeinek más ország(ok) területén történő elhárításával. Részletes szabályok foglalkoznak az információ és adatcsere kérdéseivel. A Tisza-völgyi többoldalú vízgazdálkodási együttműködésnek feltétlenül kapcsolódnia kell az UNDP, majd egyéb donor szervezetek és országok kezdeményezéseként létrejött Duna-medence környezetvédelmi programhoz, melynek hivatalos léte az 1992 elején Brüsszelben megtartott első Task Force üléstől számítható. Az ún. Task Force a program irányító szerve, amelybe a vízgyűjtő országai, egyes nemzetközi szervezetek, nem kormányzati szervezetek és más érdekeltek delegálnak képviselőket a program felügyelete és végrehajtásának követése céljából. Támogatói között található az EU, GEF, UNDP, UNEP, Világbank, EBRD, az amerikai, a holland és az osztrák kormány és magánalapítvány is (Duna 1994, IUCN 1994). A program eredeti célja az volt, hogy egyrészt megpróbálja koordinálni a térségre addig is irányult és tervbe vett különböző kezdeményezéseket a donor szervezetek és országok részéről, másrészt olyan tevékenységeket, környezetjavító programokat kezdeményez, amelyek szinkronban vannak a tervbe vett dunai egyezmények (ökológiai, illetve vízvédelmi) célkitűzéseivel és azok elkészültéig is megvalósíthatók, vagy az azokban foglaltak teljesítését alapozzák meg. (Időközben a vízvédelmi egyezmény — Szófiai Konvenció - 1994. június 29-én Szófiában aláírásra került, a ratifikálási folyamat tart.)