Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 297 ves anyag fordult elő, ezen kívül biológiai túlprodukció is okozott rendkívüli vízminőség-változást. A Tisza vízgyűjtőjén bekövetkezett gazdasági recesszió és az utóbbi évtized szárazra és melegre fordult időjárása számos — korábban is meglévő — hidrobiológiái problémát hozott a felszínre. A 90-es években a nyárvégi kisvizes időszakok rendkívüli meleggel együtt jelentkeztek. Az augusztusi vízhozamok a Tisza és a Szamos esetében kritikusan alacsony értékeket értek el, a vízhőmérséklet esetenként 5 fokkal is magasabb volt, mint a korábbi években. Ilyen hidrometeorológiai feltételek között a Szamos időszakonként 300-500 mg/m

3-t elérő összes klorofill-tartalommal volt jellemezhető, s főleg a Centrales kovaalgák alkotta fitoplankton népességet juttatott a Tiszába. Itt ez az állomány összeomlik (elpusztul), helyét viszont csak lassan foglalja el egy másik, főleg zöldalgákból álló együttes. A váltás időszaka — ami esetenként 2—3 hét is lehet — komoly problémákkal terhelt. Ezek közül legszembetűnőbb az oxigénhiánnyal összefüggő halpusztulás, a fenékfauna pusztulása és az ezekkel együttjáró tartós tápláléklánc károsodás. Ez a jelenség veszélyezteti többek között a Keleti-főcsatorna vízpótlását, ezen keresztül Debrecen ivóvízellátását, valamint az összes többi közvetlen vízkivételt, közöttük Szolnok ivóvízellátását is. Jelenleg a Tisza élővilágának helyreállítását jelentős költséggel a tiszalöki és a kiskörei vízlépcsők rendkívüli üzemeltetésével lehet segíteni. A Tisza és mellékfolyóinak hullámtere az ország egyik jelentős természeti kincse, mivel ez az a terület, ahol a hajdani tiszai ártér élővilágának refugiumait fellelhetjük. Különösen nagy értéket képviselnek az élő folyómeder mellett, a holtmedrek, a természetes lefűződések és az egyéb „nedves" biotópok. Ezek megőrzése és rehabilitációja csak a Tisza-völgy egészére kiterjedő, nemzetközi együttműködéssel megvalósuló vízvédelmi program keretében valósulhat meg. 3. A Tisza-völgyi vízgazdálkodási együttműködés története Az államközi vízügyi gyakorlat legfontosabb formája a nemzetközi vízügyi egyezmény. A két világháború között az államok 35 vízügyi egyezményt kötöttek, 1945 és az 1970-es évek eleje között pedig 286-ot vettek nyilvántartásba, amelyekből 60 két területre, a Duna és a Rajna vízgyűjtőre összpontosul. Az 1980-as évek elejéig áttekintett összesen csaknem 400 nemzetközi vízügyi szerződésben alig találni példát a többoldalú egyezményekre, megállapodásokra (Bruhács 1986). A sokoldalú nemzetközi szerződésekkel érintett folyók (tavak) száma nem jelentős (pl. Rajna, Duna, Tisza, Elba, Mekong, Niger, Csád tó. Genfi tó, Bodeni tó). Az 1960-as évektől kezdődően a vízügyi szerződések a világ számos pontján már nemcsak a határvizekre vonatkoznak, hanem egész folyókra, folyamrendszerekre és vízgyűjtő medencékre, tavakra, beltengereb-e. Egy 1988. évi nemzetközi felmérés szerint a világ jelentős folyói közül 155 két országot, 36 hármat, 23 pedig háromnál többet érint (Spreafico 1992). Magyarország alighanem eg)>edülálló a több országot érintő folyók tekintetében, hiszen a területét teljes egészében magába foglaló Duna-medencén jelenleg osztozó 13 or-