Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés

298 Szlávik L.—Búzás Zs.—Illés L.—Tarnóy A. szág közül héttel határos. A Tiszán négy, a Dráva-Murán három másik országgal osztozunk. Mindezek messzemenően igazolják, hogy a magyar vízgazdálkodás számára meghatározó jelentőségű, stratégiai kérdés a többoldalú vízügyi együttműködés. 3.1. Tisza-völgyi kormányközi kétoldalú együttműködések Magyarország határvízi egyezményeinek eredete a trianoni békéig nyúlik vissza (Sajó 1930, Prehojfer 1983,1997). A béketárgyalások során az utódállamok képviselői a Kárpát-medence természetföldrajzi viszonyaira tekintettel elfogadták Magyarország képviselőinek azon javaslatát, hogy a jövőben végrehajtandó mindazon vízi és erdészeti munkák ellenőrzésére, amelyek valamelyik másik állam érdekeit is érinthetik, hozzanak létre nemzetközi bizottságot. A párizsi békeszerződés 294. cikke meghatározta a közös érdek fogalmát és a 293. cikk alapján létrehozták a Duna-medence területére illetékes Állandó Vízügyi Műszaki Bizottságot (francia rövidítéssel: CRED) Ezek a cikkek rögzítették, hogy a vizek természetes viszonyait (a vízjárást) megváltoztatni bizottsági megegyezés nélkül nem szabad. Megegyezés hiányában a Népszövetség Tanácsa által kijelölt döntőbizottság volt az illetékes. A CRED kapott felhatalmazást az érdekelt államok közötti megállapodások kezdeményezésére, a megkötött megállapodások ellenőrzésére, sürgősség esetén a végrehajtás biztosítására. Az országhatárral megosztott vízrendszerek ügyében a CRED keretében több két- illetve háromoldalú bizottságot hoztak létre. Ezek voltak az első határvízi bizottságok ( V. táblázat). Létrejöttek az első határvízi egyezmények, így a magyar—román általános vízügyi egyezmény (1924) és a magyar-csehszlovák egyezmény (1937). A Szerb-Horvát— Szlovén Királysággal többszöri tárgyalás ellenére sem sikerült államközi megállapodást kötni. Kárpátalja vízügyi problémái háromoldalú bizottság, a Magyar—Román—Csehszlovák Hármas Műszaki Bizottság létrehozását tették szükségessé. A CRED és a három-, illetve a kétoldalú bizottságok 15 éven keresztül (1924—38 között) biztosították a közös érdekű határvízi feladatok koordinálását. Tevékenységük eredményeként némi javulás mutatkozott az árvízvédelem biztonságát illetően és bizonyossá vált, hogy a határok mindkét oldalán azonos védekezési feltételeket kell biztosítani, mert ennek hiánya katasztrófákhoz vezethet. 1938-ban ezeknek a bizottságoknak a tevékenysége megszűnt, mivel a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területek részben ismét magyar közigazgatás alá kerültek. A II. világháború utáni párizsi béke konzerválta a korábban egységes vízgyűjtő szétszabdaltságát. A békeszerződés—Magyarország számára hátrányos módon — a korábbi CRED működésének folytatásáról sem rendelkezett. A második világháborút követően a megváltozott politikai viszonyok között, az 1948-49-es árvizek hatására indult újra a határvízi együttműködés, de az első egyezményeket az egyes relációkban csak 1950-55 között kötötték meg. A határvízi egyezmények és együttműködések áttekintése, tartalmuknak és tapasztalataiknak az ismerete és figyelembe vétele azért is fontos, mert hosszú évek óta