Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 283 A csapadék éven belüli megoszlása megfelel a mérsékelt szárazföldi klímaöv törvényszerűségeinek. A csapadék évi eloszlására jellemző a tavaszi-nyárelejei hónapok csapadékossága, a téli hónapok szárazsága, tehát a legtöbb csapadék nyár elején, föleg júniusban hull, a legkevesebb pedig télen, január—februárban. A hegyvidéken a domborzat hatása jobban érvényesül, ezért a csapadék időbeli eloszlása sokkal egyenletesebb. A Tisza vízgyűjtője egyazon éghajlati klímaövbe tartozik, ezért az évi átlagos léghőmérséklet inkább a tengerszint feletti magasság függvényében változik. így legmagasabb az Alföldön (Szeged 11,2 °C) és legalacsonyabb a magas hegyekben ( Vigyázó 1,1 °C). A léghőmérséklet évi eloszlását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy leghidegebb hónap a január, legmelegebb a július. A januári átlag középhőmérséklet a hegyvidéken a legalacsonyabb ( Vigyázó —8,4 °C, Gyergyószentmiklós —8,1 °C) és legmagasabb a síkvidéken (Szeged-1,3 °C, Nyíregyháza -3,1 °C). A júliusi átlag középhömérséklet legmagasabb az Alföldön (Szeged 22,2 °C, Nyíregyháza 20,7 'C) és legalacsonyabb a hegyvidéken (Kékestető 15,5 °C, Gyergyószentmiklós 16,5 °C). A hőmérséklet legnagyobb szélsőségeit az alföldi területeken és a hegyvidékek zárt medencéiben találjuk. A hótakaró megjelenésének és eltűnésének átlagos időpontja a tengerszint feletti magasság függvényében változik. így az Alföldön 65 napon át lehet hóborítással számolni, 1000 m magasságban már 150 napon át van hó, 1600 m-es magasságban pedig már 200 napig boritja hótakaró a felszínt. A hótakaró átlagos vastagságának változása ugyancsak a tengerszint feletti magasság függvényében alakul. 1.2.4. A lefolyás A folyók lefolyási viszonyait, illetve a vízjárását az éghajlati tényezők, valamint a térszín fizikai adottságai (domborzat, lejtésviszonyok, a felszín vízáteresztő képessége), a növénytakaró és annak fejlettségi állapota és a mindezekre rárakódó emberi tevékenységek, mint a területhasználat, a talajművelés, a vízelvételek és vízátvezetések határozzák meg. Ez a sokféle hatás olyan bonyolult ok-okozati összefüggésláncot alkot, amelynek jó néhány elemét külön-külön sem ismerjük eléggé és az egész folyamat kielégítően pontos modellezésére csak egy-egy különleges mérőrendszerrel ellátott, többnyire kis kiterjedésű és viszonylag homogén vízgyűjtőterületen van lehetőség. A Tisza átlagos hozama a torkolatnál 830 m 3/s. A lefolyás területi eloszlása szempontjából elsődleges a csapadék mennyisége és a terület magassági tagozódása, mely utóbbi a csapadék mennyiségére közvetlenül is hat. A vízgyűjtő legcsapadékosabb részein az évi átlagos lefolyás eléri, sőt meghaladja az 1000 mm-t, ezzel szemben a csapadékban legszegényebb alföldi területeinken viszont mindössze 10-15 mm (/. táblázat). Az egyes évek vízszállítása a nedves, illetve száraz években jelentősen eltérhet a sokéves átlagtól és ez az ingadozás általában annál nagyobb, minél kisebb a vízgyűjtőterület (Szesztay 1991). A száraz és nedves évek lefolyásának aránya a Zagyva, Kraszna, a Fehér-Körös és Berettyó vízszegény rendszereiben 1:8-1:16, a többi, nem ilyen érzékeny mellékfolyó esetében 1:3—1:5, magán a Tiszán 1:4—1:5 között alakul.
