Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
278 Szlávik L . — Búzás Zs . — Illés L.—Tarnóy A. gelőterületek megöntözésének elmaradásakor az országban olyan éhínségek alakultak itt ki, hogy annak híre még az országhatárokon is túlteijedt. A piacgazdaság, a kapitalizmus itteni térnyerésével, a vízjárás szeszélyességétől függő termelési viszonyok csakhamar tarthatatlanná váltak. A múlt század folyamán ezért indult meg a nagyszabású ármentesítés, amely mind a szántóföldi termelés, mind a kereskedelem, mind pedig az ipartelepítés biztonságát szolgálta. A történelmi adottságok mellett tehát ez is az oka volt annak, hogy az árvízvédelmi gátak megépítését követően az Alföldön egy, eddig még soha nem látott fejlődés indult meg, mely maga után vonta az Alföld és a hegyvidék peremén lévő városok kereskedelmi összekötő szerepének fokozódását, s ezzel együtt azok jelentős fejlődésük megindulását is. Ezt a fejlődési lendületet—a hegyvidék és az Alföld egymásra utaltságából adódó gazdasági együttműködést — szakította meg az első világháború, s az azt követö békekötés. Ennek következményeként a Tisza vízgyűjtőjén öt ország osztozik. Más országokhoz tartoznak a hegyvidékek, s másokhoz a nagy alföldi tájak. A Tisza vízgyűjtőjén kialakult gazdasági egységet az országhatárok részekre darabolták, a közöttük kialakult együttműködést a mindenkori politikai viszonyoktól függő adminisztratív szabályok határozzák meg. Az együttműködés szükségessége legelőször—szinte az új határok megvonásával egy időben — a vízügy területén vált nyilvánvalóvá. A trianoni békeszerződés aláírását követően alakultak meg, s működnek ma is Magyarország és szomszédai között a kétoldalú határvízi bizottságok, melyek — legalább is a határ környezetében — a vizek lefolyásának rendezése terén nem egyszer számottevő eredményeket értek el. A második világháborút követően, hosszabb idő elteltével az érintett országok eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy az országhatárokkal öt részre szabdalt Tisza vízgyűjtő területén a vízzel való ésszerű gazdálkodás csakis összefogással érhető el. Az 1970-es évek elején megindult közös munka kétség kívül elért eredményei ellenére azonban mégis leállt, mivel a politikai helyzet változása a 80-as évek végére ismét új helyzetet teremtett, s megszűnt az a szervezet (a KGST), amely ehhez az együttműködéshez keretet adott. Ma egyidejűleg megfigyelhető a Tisza vízgyűjtőjén lévő államok befelé fordulása, valamint az a törekvése, hogy a gazdasági feltételek javítása érdekében - az országhatárok átjárhatóságának fokozásával - a nagyobb régiók közvetlenül is összefogjanak. Vízügyi összefogás nélkül, megfelelő színvonalon a gazdasági összefogás sem képzelhető el. Ráadásul a vízügyi problémákkal ma már egyenértékűvé váltak, s velük gyakran összefonódva jelentkeznek a környezetvédelmi problémák is, amelyek hatása gyakran ugyancsak több országot érint, s így általában szintén csak összefogással oldhatók meg. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával 1994—96 között készült el az a munka, mely célul tűzte ki a Tisza-völgyi vízügyi együttműködés előzményeinek és mai lehetőségeinek feltárását, s ezzel az együttműködés felújítására irányuló politikai lépések szakmai megalapozását 2 a (Szlávik 1996). A tanulmány célkitűzése, hogy megalapozza a Tisza menti országok vízgazdálkodási együttműködésének megújítására irányuló magyar kezdeményezést, indokoló és háttér anyagul szolgáljon az illetékes kormányzati szervek számára a szükséges intézkedések 2 A tanulmányhoz információkat, anyagokat szolgáltattak, annak tartalmát véleményezték: Almássy Endre, Bálint Gábor, Búzás Zsuzsa, dr. Goda László, dr. Illés Lajos, dr. László Ferenc, Molnárné Galambos Mária, Papp Kálmán, dr. Perger László, dr. Starosolszky Ödön, Szászné Tóth Ildikó, dr. Szigyártó Zoltán, dr. Szlávik Lajos, Szvetnik Antal, Tarnóy András. (A tanulmányt megvitatta az MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottságának 1995. június 14-i ülése is.)
