Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)
3. füzet - Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A.: A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés
A Tisza-völgyi nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés 279 meghozatalához. Célja, hogy bemutassa, miért szükséges Magyarország számára az együttműködés megújítása, melyek a magyar fél érdekei az együttműködésben és amennyire lehetséges, kísérelje meg feltárni a szomszédos országok együttműködéssel kapcsolatos támogató- és ellenérdekeit. A Magyarország vízügyi politikájával kapcsolatban készített összeállítás (KHVM 1995) megállapítja, hogy Magyarország természet-földrajzi helyzetének következtében szoros nemzetközi együttműködésben érdekelt a vízgyűjtő terület közelebbi országaival és a távolabbi államokkal egyaránt. Az ország vízgazdálkodási céljainak teljesüléséhez csak ez adhat hosszú távon garanciát. A tanulmány a vízügyi politika célkitűzéseinek megvalósítását szolgálja. Mindezek kapcsán áttekinti az európai nemzetközi vízgyűjtőkön folytatott többoldalú együttműködés elveit és gyakorlatát, elemzi a Duna és a Tisza vízgyűjtőjén folytatott két- és többoldalú vízügyi együttműködés tapasztalatait és ezek szintéziseként felvázolja a Tisza-völgyi többoldalú együttműködés megújítására irányuló feladatokat, ezek kereteit és lehetőségeit. 1. A Tisza és a Tisza-völgy ismertetése A Tisza vízgyűjtője 157 200 km 2(7. táblázat), melyen öt ország osztozik, ami ritkaság ilyen nagyságrendű folyóknál. Az öt országban dinamikus társadalmi-gazdasági rendszerváltozási folyamat zajlik, és ennek hatásaival a vízgyűjtőn folyó vízgazdálkodásban, az azt érintő nemzetközi együttműködés során is messzemenően számolni kell. Az egyes országok illetékességébe tartozó területeket az I. táblázat tünteti fel. A táblázat adatai egyértelműen alátámasztják Magyarország érdekeltségét a Tiszavölgyi együttműködésben, hiszen mind a terület, mind a lakosság arányát figyelembe véve a vízgyűjtőn elterülő országok közül a legnagyobb mértékben van érintve. Különösen szembetűnő, hogy miközben Magyarországhoz tartozik a Tisza vízgyűjtő területének csaknem 30%-a, (és ez az ország területének felét teszi ki), addig az ország részesedése a sokévi átlagos lefolyásból még a 4%-ot sem éri el (Lászlóffy 1982). 1.1. A Tisza vízgyűjtőjének természetföldrajzi jellemzése 1.1.1. Földrajzi adottságok A Tisza kerekded vízgyűjtője K-Ny irányban 520 km, míg E—D irányban 460 km kiterjedésű, ami a Duna vízgyűjtő területének a 20%-a. A Tisza-völgy vízhálózatának kialakulásában jelentős szerepe volt a vízgyűjtő terület magasság szerinti megoszlásának. A vízgyűjtő egészét vizsgálva feltűnik, hogy alig 1%-kal van képviselve az 1600 m feletti magashegység (a vízgyűjtő legmagasabb pontja 2506 m). A középhegységi részvízgyűjtők (600—1600 m) aránya 21%, dombvidéki (200-600 m) jellegű a terület 32%-a, és 46% a 200 m alatti síkság. 1.1.2. Geológiai jellemzők A Kárpátok belső ívét szegélyező harmadkori vulkánikus vonulatot (Cserhát— Mátra—Zemplén— Vihorlát-Szinyák—Borló— Avas—Gutin—Lápos—Kelemen—Görgényi—
