Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Szabó Mátyás: A Velencei-tó vízháztartása

176 Szabó Mátyás tak száraz periódusú időszakok, mely alkalmakkal a tó is igen jelentős mértékben csökkent, esetleg teljesen kiszáradhatott. A tó kiszáradásával kapcsolatos elméletek feljegyzések hiányában — csak oknyomozó következtetésekből születtek. Ezek szerint az európai területeket sújtó nagy aszályos évek idején 375-ben, 484-ben, 593-ban, 594-ben, 678-68l-ben a Velencei-tó, illetve helyén elterülő, a mai tónak közel háromszoros vízfelülete kiszáradt. Ez folytatódik 1866-ig, 100, ill. 106 éves kiszáradási periódust feltételezve. A meglevő levéltári adatok az 1700-as évektől a kiszáradásra igen ellentmondóak, ezért valószínű — és az újabb kutatások ezt igazolják - hogy a tó legalábbis az elmúlt két évszázadban nem száradt ki teljesen, hanem vizének nagy része elpárolgott, területe igen jelentősen lecsökkent. A Velencei-tó vízjárásáról megbízható adatok 1931-től vannak, melyek jól mutatják a vízpótló tározók megépítéséig bekövetkezett szélsőséges vízszintingadozásokat (2. ábra). Az elmúlt 65 évben három szélsőséges időszak mutatkozott, az első 1935-ben +80 cm, a másik 1948-49, amikor is a tó vízszintje 1949 őszén +63 cm-re csökkent le, a harmadik pedig a közelmúltban játszódott le, 1989-1993 között, amikor 1993. augusztus végén +71 cm-es minimális vízszintet mértek a Velencei-tó vízmércéjén. A feltárások szerint a tónak az 1400-as évektől kezdve nyolc nagy áradása volt, Évek 2. ábra. A Velencei-tó jellemző vízállásai Figure 2. Characteristic water stages of Lake Velence Bild 2. Charakteristische Wasserstände des Velence-Sees рис. 2. Характерные уровни воды озера Веление