Vízügyi Közlemények, 1997 (79. évfolyam)

2. füzet - Juhász Endre: Magyarország szennyvíz-elvezetési keretterve

Magyarország szennyvíz-elvezetési keretterve 157 6.2. A gyűjtőhálózat rendszere Az 546 csatorna hálózattal rendelkező település 88%-át (483 db) helyi, 12%-át (63 db) regionális müvek elkotják. Az elözökhöz kapcsolódva a települési szennyvíztisztítók kapacitásának 92%-át (1590 ezer m

3/d) helyi és 8%-át (129 ezer m

3/d) regionális telepek képezik. • A főváros és a „hagyományokkal" rendelkező nagyobb városok, illetve ezek magvai többségében egyesített rendszerű hálózattal rendelkeznek. Az ország szennyvízgyűjtő hálózatának összes hossza 1996-ban 17 085,6 km, melynek mintegy 30%-a egyesített rendszerű. A csatornázási szint meggyőző mutatója, hogy az összesen 54,4 ezer km hosszúságú ivóvízhálózathoz viszonyítva a csatorna hossza ennek mindössze 31,5%-a (3:1 arány). A meglevő hálózat 55%-a 0,30 m vagy annál kisebb átmérőjű. A gyakrabban alkalmazott 0,30-0,80 m kör- és a 0,40/0,60 tojásszelvények aránya 22%. Az ennél nagyobbak főleg a fővárosban és néhány megyei jogú városban épültek, melyek aránya 23%. A vezetékek anyagát tekintve az előre gyártott betoncsövek aránya 29%. Jelentős a monolit betonból épült vezetékhossz, mely 19%. Az öntöttvas, kerámia és a falazott vezetékek 2%-ot képviselnek. Az elmúlt években részben az azbesztcement csövek, de az utóbbi néhány évben a kisebb átmérőjű műanyag csövek dömpingszerű építése volt a jellemző (50%). Életkor szerint 400 km vezeték (3%) még a századforduló előtt épült. Az 50 évnél idősebb (háború előtti) vezetékek hossza 9% (-1000 km). A vezetékek 19%-a (2200 km) 1946-70 között, a többség (70%) viszonylag fiatalnak tekinthető. Az élettartamokat tekintve nem csupán a fejlesztés, hanem a rekonstrukció rémisztően terhes mértékével is számolni kell. 7. Folyamatban levő fejlesztések A keretterv alapvetően a vízgazdálkodási (vízbázisvédelmi) szempontból nélkülözhetetlenül fontos és prioritást élvező fejlesztési szempontokat helyezi előtérbe. A támogatási rendszerek (címzett és céltámogatás, különböző alapok stb.) ezek tervszerű végrehajtására irányulnak. Az 1992-2000. évek közötti (megvalósult és folyamatban levő) pozitív változást a VIII. táblázat foglalja össze. A táblázatban bemutatott fejlesztések összes beruházási költsége kereken 108 milliárd Ft, melynek 55%-át központi, valamint vízügyi és központi környezetvédelmi alap támogatásából, a maradék részben önkormányzati, részben pedig a lakosság társulati úti hozzájárulásából származik. A dinamikus fejlesztés számos hiányosságot hozott felszínre. Ezek közül megemlíthető, hogy — rendkívüli mértékben megnőtt — a heterogén vállalkozók következtében - a technológiai transzfer. Ezek alkalmazási feltételeit rendezni, az engedélyek beszerzését szigorúan meg kell követelni;