Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
4. füzet - Csányi Béla: Vízfolyások hidrobiológiai vizsgálatának módszertani lehetőségei
374 Cs ányi В. — Ugyanígy jellemző, hogy a vízi élőlények az időbeni hatásokat is összegzik, mivel különböző fejlődési stádiumú egyedeik a vízhez kötöttek. Ezáltal az olyan epizodikus szennyezések, amelyek a szabályos időközönként végzett mintavételekkel nem mutathatók ki, hosszabb távon akár a társulás szerkezetében bekövetkező változások, akár pedig az egyedek szervezetében való szennyezöanyag-feldúsulás alapján értelmezhetők; — Néha ezek a biológiai válaszok jóval érzékenyebbek is lehetnek (pl. bioakkumuláció), mint a hagyományos kémiai vizsgálatok; — A széleskörű közvélemény számára sokszor igen fontos lehet a vizek biológiai állapotára vonatkozó információ. Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a vizek természetes állapotának, élővilágának megőrzése, védelme, ökológiai állapotának javítása, mivel ezek a kérdések közvetlenül összefüggnek azokkal a ember-központú vízhasználati problémákkal, mint az üdülés, pihenés, közegészségügyi problémák stb. A felsorolás kellőképpen alátámasztja, hogy nagy szükség lenne a jelenleg fejlesztés illetve bevezetés alatt álló vízminőség-védelmi megfigyelést célzó és a szintén most kezdett biodiverzitás feltárására irányuló kutatási programok olyan harmonizációjára, amely lehetővé tenné, hogy a gyűjtött faunis?tikai adatokat jobban lehessen felhasználni. A jelenleg világszerte alkalmazott biológiai vízminösítö módszerek a vízi élölényegyüttes taxonjainak lelőhely adatait közvetlenül használják fel a vízterek biológiai jellemzésére, ezeket az adatokat jól meghatározott, kellőképpen standardizált mintavételi eljárás során állítják elő. Hazánkban ebben a tekintetben jelentős lemaradás tapasztalható, amelynek oka elsősorban — a módszertani hiányosságok mellett — különböző víztereink szünbiológiai állapotának hiányos ismerete. Az alapállapot felmérésnek a jelentősebb méretű folyók mellett feltétlenül ki kellene terjednie a hazai kisvízfolyások rendszerére is, mivel ezek faunájában várhatóan számos eddig nem regisztrált, tisztavízi taxon szerepelhet. 3. A makrozoobenton együttes vizsgálatának módszerei A nyugat-európai környezeti megfigyeléssel kapcsolatos gyakorlatban a vízi élőlények, ezen belül a vízi makroszkopikus gerinctelenek vizsgálatának különös fontossága van. Megállapítható, hogy minden országban már régen felismerték, hogy a fizikai és kémiai vizsgálatok mellett elengedhetetlenül szükségesek azok az információk is, amelyek a vízi élőlénytársulásokra vonatkoznak. Ennek következtében számos olyan eljárást fejlesztettek ki, amelyek ma már szabványosított módszerek, ezáltal az országos hálózatban végzett rendszeres vizsgálatok eredményei összehasonlíthatók. 3.1. Mintavétel A folyók makrozoobenton együtteseinek mintavételéhez általában az egyelőhálóval végzett gyűjtési módszert használtuk ( Chester 1980). Az állatokat 950 pm szembőségü, angol nyeles háló (Standard FBA Pond Net) segítségével gyüjtöttük össze az erőteljesen megbolygatott alzatról, az üledékből, a növényzet illetve a kövek közül
