Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Csányi Béla: Vízfolyások hidrobiológiai vizsgálatának módszertani lehetőségei

Vízfolyások hidrobiológiái vizsgálatának módszertani lehetőségei 375 ("kick and sweep" módszer). A mintavétel célja, hogy ugyanolyan módszert követve, ugyanannyi erőfeszítéssel a különféle helyszínek és víztípusok minél részletesebb taxonómiai feltárását lehessen elérni, mert ezáltal a szemikvantitatív eredmények egymással összehasonlíthatók (NRA 1990). A rutin mintavétel alkalmával a gyűjtésre fordított energia mennyiségét nem növelik korlátlan mértékben, hiszen ez nem jár együtt arányos információ nyereséggel. Meg kell jegyezni azonban, hogy az alapállapot felmérése időben jóval kiteijedtebb, részletesebb munkát igényel, így az egyes habitattípusok elkülönítése, vizsgálata tovább tart az angol szabványban említett néhány percnél. Sekélyebb vizekben a szilárd alzatról kézzel, csipesz vagy kefe segítségével végeztünk gyűjtéseket, nagyobb vízmélységből pedig mederkotrót használtunk. Végül megemlítjük, hogy nyári időszakban a közvetlen búvárkodás is jó módszernek bizonyult, elsősorban a kagylófajok kimutatására. Vizsgálatsorozatunkban minden mintát megőriztünk. A minták szétválogatása a laboratóriumban történt, az élőlényeket az üledék illetve a detritusz közül kiválogatva 70%-os etanol oldatban tartósítottuk. Az egyes minták vízminősítési célú értékelése az erre előkészített módosított adatlapon történt, amelyet az angol mintára alakítottunk ki, s amelyet egy későbbi dolgozatban ismertetünk. 3.2. A mintavétel taxonómiai eredményessége A mintavételi módszereket értékelve megállapítható, hogy a szabvány angliai egyelőhálós gyűjtés megfelelően kis vízállás esetében kiválóan alkalmazhatónak bizonyult az adott szelvényekben a részletes taxonlista előállítása céljára. Nagy folyók esetében azonban jelentős problémát okoz a mintavételkor tapasztalható nagy vízállás. A makrozoobenton együttest alkotó taxonok jelentős része ugyanis a meder mentén a változó vízállás illetve a vízszint függvényében nem változtatja meg előfordulási helyét illetve mélységét. Néhány taxontól eltekintve (Amphipoda, Mysidida és Insecta taxonok) az állatok többségének jól definiálható előfordulása a mindenkori (éves) minimális vízszint alatti víztérben lelhető fel, amely tehát soha nem kerül a szárazra. Ezért az áradások alkalmával gyakran több méteres vízmélységben lelhetők fel a vizsgálati objektumok (pl. kagyló-fajok). A makrozoobenton együttes megfelelő feltárásának limitáló feltételei között ezért elsősorban a vízállás viszonyokat kell megemlíteni. Csaknem ugyanennyire fontos tényező a megfelelően kiválasztott mintavevő eszköz is. Az ideálistól eltérő hidrológiai feltételek esetén ugyanis a nehézségek csak abban az esetben küzdhetők le, ha a nagyobb mélységben lévő élőlényegyüttes összegyűjtéséhez alkalmas kotró felszerelés rendelkezésre áll. Ennek az eszköznek a kialakítása azonban pótolhatatlan szakmai tapasztalatokat, megfelelő vízijármüvet és nem utolsó sorban alapos helyismeretet igényel. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy mind a Tisza, de még a Duna esetében is sikerrel alkalmaztuk az egyénileg kialakított mederfenék-kotró felszerelésünket, amellyel számos ritka taxont mutattunk ki a különböző, nagy mélységű (max. 25 m a