Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

4. füzet - Csányi Béla: Vízfolyások hidrobiológiai vizsgálatának módszertani lehetőségei

Vízfolyások hidrobiológiái vizsgálatának módszertani lehetőségei 373 rinctelen élölényegyüttest. Az elmúlt évben, 1995 során megismétlődtek a vizsgálatok, amelynek eredményeképpen összesen 34 folyó mintegy 160 szelvényére vonatkozó faunisztikai információ gyűlt össze. A mintákból számos taxon faj szintű meghatározása történt meg, amely adatokat mindenképpen célszerű lenne faunisztikai adatbázisban összegyűjteni. A megőrzött minták számos olyan taxont is tartalmaznak, amelyek későbbi feldolgozását szakértők segítségével meg lehet oldani. Összefoglalóan megállapítható, hogy számos faunisztikai és zoogeográfiai újdraságot mutattunk ki az ország nagyobb vízfolyásaiban (Nesemann-Csányi\993). így például egy olyan pióca-nemzetséget és fajt írtunk le a Kis-Balaton víztereiböl, a Balatonba ömlő Jamai-patakból és a Szigetközből, amely Európa faunájára nézve is újdonság (Nesemann-Csányi 1995). Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a jövőben feltehetőleg még több felfedezésre nyílik lehetőség, ha javaslatunk alapján a környezetvédelmi felügyelőségek makrozoobenton együttesre vonatkozó rendszeres megfigyelési programja elkezdődik. A közelmúltban beindított Nemzeti Biodiverzitás Monitoring Program, amely a hazai élővilág sokféleségét hivatott nyomonkövetni, a szárazföldi és vízi élőlénytársulások florisztikai és faunisztikai felmérését tűzte ki céljául. Ez a program, amelyet az MTA intézetei, valamint a KLTE ökológiai munkacsoportja végeznek és szintén a KTM támogat, a későbbiekben szervesen kapcsolódhatna az ökológiai szempontokon alapuló vízminősítést célzó kutatási programhoz, mivel mindkettő az élőlények felmérésére irányul. 2.2. A makrozoobenton együttes megfigyelése A kémiai és a biológiai változók monitoring céljára való alkalmazásának összehasonlításakor eltérő indokok említhetők. A kémiai komponensek megfigyelése a korábbiakban azért kapott nagyobb szerepet a minősítö/vízminöség-szabályozó gyakorlatban, mivel: — Közvetlen kapcsolat figyelhető meg a szennyezőanyag-kibocsájtás és egyes kémiai komponensek koncentráció változásai között; — Könnyen kivitelezhető, szabványosított eljárásokról van szó; — A vízminőség-védelmi célok és a minőségi standard értékek mint határértékek definiálhatók; — A vízszennyezés következtében károsított ivóvíz-bázis, vagy egyéb közvetlen vízhasználati károk az átlagember számára sokkal nyilvánvalóbbak, mint a vizek biológiai állapotának kedvezőtlen változásai. A biológiai változók, s közülük elsősorban a vízi makroszkopikus gerinctelen fauna vizsgálatának integrálásának szükségessége a vízminőség-védelmi, ezzel párhuzamosan a biodiverzitás monitoring programokba a következőkkel indokolható: — A bentikus élőlények a természetes és antropogén hatások széles skálája mentén „válaszolnak", a pontszerű és nem-pontszerű szennyezések, a toxikus szennyezések, a szervesanyag-terhelés, szélsőséges vízjárás és az élőhely-degradáció egyaránt jelentős változásokat idézhet elő; — Az élőlények képesek a hatások térbeni összegzésére, mivel jelzik a felvízi hatásokat, megfigyelésük során tehát a vízgyűjtőt érő antropogén hatások értékelhetők;