Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
3. füzet - Harkányi Kornél: A mértékadó árvízszint meghatározása a vízhozam adatokból hidrológiai modellek segítségével
A mértékadó árvízszint meghatározása... 339 3.2. A számítási eredmények A mértékadó árvízszintek - új módszerrel történő - számítását az alábbi két kiválasztott folyószakasz esetére végeztük el. - A Duna folyó Esztergom alatti szakasza, vízhozam adatokkal rendelkező vízmérce állomásokkal: Budapest, Dunaújváros és Mohács. - A Fekete-Körös Sarkad/Remete, a Fehér-Körös Gyula és a Kettős-Körös Békés szelvényekben. A Duna esetében egy kiegyenlítettebb vízjárású folyó árvizeinek vizsgálata volt a cél. A Duna Esztergom alatti szakaszán az 1954. és 1965. évi árvizek idején történt töltésszakadások hatásának vizsgálata is a kitűzött célok között szerepelt. A Dunán a vízhozam adatok is megfelelő mennyiségben állnak rendelkezésre, így az új módszert a hagyományos módszerrrel megbízhatóan össze lehet hasonlítani, illetve a töltésszakadások hatásait egyértelműen ki lehet mutatni. A Körösök vízgyűjtőjének kiválasztásánál az volt a szempont, hogy egy hevesebb, gyors lefolyású szakaszon is ki lehessen próbálni az új módszert. Ezen a területen található a mályvádi szükségtározó, melynek az árvízszintre gyakorolt hatása igen fontos (Szlávik 1983). Ezért szükséges az új mértékadó árvízszintek ismerete ezen a szakaszon, mely alapján az árvízvédelemhez megbízhatóbb információk szerezhetők. A mértékadó árvízszintek új módszerrel történő meghatározásához szükséges adatok a következők: - évi legnagyobb vízhozamok (Q ama x), - vízhozamgörbék a vizsgált vízmérce szelvényekben, - vízhozam idősorok a töltésszakadásos szakaszok esetén (szakadás feletti felső szelvény és a vizsgát szelvény idősorai), - az árhullám-transzformációs modellekhez szükséges paraméterek. A Duna esetén 70 éves, a Körösök esetén 60 éves vízhozam idősorok állnak rendelkezésre a VITUKI adattárában. Az évi legnagyobb vízhozamok eloszlásának vizsgálatához a gamma eloszlás függvény alkalmazása tünt a legcélszerűbbnek. Az eloszlás függvény három paramétere meghatározása a momentumok módszerével történt. Ezek után az empirikus és az elméleti eloszlás függvények közötti illeszkedés vizsgálata következett, a Szmirnov-féle eljárás segítségével. Végül a különböző valószínűségű vízhozam értékek meghatározásához elő kellett állítani az eloszlás függvény inverzét is. Az árhullám transzformálása legegyszerűbben és megbízhatóan a diszkrét lineáris kaszkád modell segítségével hajtható végre. Az erre alkalmas modellt úgy kellett átalakítani az előrejelzésnél alkalmazott változathoz képest, hogy a töltésszakadás által már nem befolyásolt felső szelvény és a vizsgált szelvény közötti szakaszon levő vízmérceszelvények vízhozam adatait ne vegye figyelembe, csak az egyes szakaszokra érvényes modellparamétereket, mely segítségével történhet a transzformáció. Ezt úgy hajtottuk végre, hogy a felső, kiinduló szelvényből transzformált idősort a következő, közbenső szelvényből tovább transzformáltuk, a tényleges adatok figyelembe vétele nélkül. A vizsgált szelvénybe ily módon több lépésben transzformált, végeredményként kapott idősor maximális elemével cseréltük azután ki a ténylegesen észlelt, illetve mért vízhozamot. Ezt a transzformációs modellt kell alkalmazni hozzáfolyásos szakaszokon is.
