Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Harkányi Kornél: A mértékadó árvízszint meghatározása a vízhozam adatokból hidrológiai modellek segítségével

338 Harkányi К. jék. Ezért a mértékadó árvízhozam értékekből is vízállás értékeket kell meghatározni. Ez a mértékadó vízállás lesz az a szint, amelyet figyelembe kell venni a töltések kiépítésénél, illetve magasításánál, megerősítésénél. E feladat elvégzéséhez a mindenkor aktuális (érvényes) vízhozamgörbét kell segítségül hívni. Ezek a görbék az ország minden vízhozammérő szelvényében rendelkezésre állnak, és általában gépi adathordozón (SHATIR) megtalálhatók. A vízhozamgörbe segítségével a mértékadó vízhozam értékhez tartozó (mértékadó) vízállás értéket kell meghatározni. Az esetek egy részénél a vízhozamgörbét extrapolálni kell, mivel a görbék nagyvízi tartományában általában csak kevés vízhozam mérési adat található. Ez az extrapoláció sok esetben egyszerű matematikai számítással elvégezhető, de egyes esetekben kiegészítő eljárásokra is szükség lehet (mércekapcsolat, hidrológiai modellek alkalmazása, stb.). A nagyvízi tartománnyal is rendelkező vízhozamgörbék segítségével tehát a mértékadó árvízszint a mértékadó árvízhozamból meghatározható. Ezt a mértékadó árvízszintet azután felszíngörbék figyelembevételével minden egyes folyószakaszra elő lehet állítani. Ezeket az értékeket kell figyelembe venni az árvízi töltések méretezésénél. A vízhozam adatok hiánya esetén (a vízmérceszelvények egy részénél, ahol nem történnek vízhozam mérések) több lehetséges módszer alkalmazható a mértékadó árvízhozam meghatározására. Ezek az alábbiak: - Vízhozamgörbe előállítása a szomszédos vízmérceszelvények vízhozamgörbéinek felhasználásával, mércekapcsolat segítségével. Az így előállított vízhozamgörbével azután az évi legnagyobb vízállásokból előállítható az évi legnagyobb vízhozamok idősora. Ezek után az eljárás ugyanaz, mint vízhozammérö szelvény esetén. Ez a módszer elsősorban a dunai szelvények esetén alkalmazható megbízhatóan. Itt ugyanis a mércekapcsolati összefüggések viszonylag egyszerűen előállíthatók. - Másik lehetséges megoldás az, hogy az előbb említett mércekapcsolattal nem az évi legnagyobb vízhozamokat állítjuk elő, hanem a mértékadó árvízhozamot számítjuk át a szomszédos vízmérceszelvényekből, majd az így kapott értéket számítjuk át vízállássá. Lehetséges a mértékadó árvízszint közvetlen átszámítása is mércekapcsolat segítségével a szomszédos vízmérceszelvényekben kiszámított mértékadó értékekből. - További módszerként hidraulikai modellek is alkalmazhatók a mértékadó árvízszintek meghatározásához olyan esetekre, ahol nincsenek vízhozam adatok. Ebben az esetben felszíngörbe számítás segítségével a folyó hossza mentén meg lehet határozni a szükséges vízállás értékeket (Kozák 1977). Ez tulajdonképpen interpolációt jelent. Hátránya ennek a módszernek, hogy mederadatokra is szükség van a számításokhoz, de a módszer megbízhatóan alkalmazható. Az ismertetett módszerek közül természetesen mindig az adottságok figyelembe vételével, illetve a rendelkezésre álló adatok alapján lehet választani. Elméletileg mindegyik út járható, de a gyakorlatban általában a meglevő adatok döntik el, hogy melyik eljárás használható a számítások végrehajtására.