Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Harkányi Kornél: A mértékadó árvízszint meghatározása a vízhozam adatokból hidrológiai modellek segítségével

334 Harkányi К. gével — meg kell határozni azokat az értékeket, melyek akkor fordultak volna elő, ha nem történt volna gátszakadás. Ebben az esetben a folyó felsőbb szelvényéből (a szakadás felett) kiindulva transzformáljuk a vízhozam értékeit a vizsgált szelvénybe, ugyanúgy, mintha előrejelzést készítenénk. Az így „előrejelzett" értéket kell ezután figyelembe venni a mértékadó árvízszint meghatározásánál. Nyilvánvaló, hogy az így kapott érték magasabb lesz, mint a ténylegesen előforduló, de ez az érték a mértékadó, hiszen egy sikeres védekezés esetén a vizsgált szelvényben egy ilyen értékű vízhozamhoz tartozó vízállás alakulna ki, az ellen kellene védekezni. Hidrológiai szempontból (elméletileg) legkézenfekvőbb megoldás az, ha a mértékadó árvízszintet a mértékadó csapadékból származó lefolyás alapján számítjuk ki. A folyó valamelyik felső, belépő szelvényére így meghatározott értékek azután hidrológiai, vagy hidraulikai modellek segítségével transzformáihatók a folyó többi szelvényére. E módszer hátránya az, hogy a csapadék-lefolyás modellek, illetve azok paramétereinek megbízhatósága nem minden esetben elfogadható. Ezen a területen az utóbbi időben óriási előrelépés tapasztalható, és ezért — amennyiben reprezentatív csapadék adatok állnak rendelkezésre - ez a módszer is alkalmazható. A paraméterbecslési eljárások sem okoznak ma már nagy gondot, hiszen a mai számítástechnikai eszközök által biztosított nagy sebesség lehetővé teszi a paraméterek optimalizálását akár sok paraméter esetén is (Harkányi-Kiss 1996). Ennek a módszemek a pontosságát, használhatóságát illetve megbízhatóságát is érdemes lenne megvizsgálni. E módszemek igen kiterjedt irodalma van, sok helyen használják. Kisebb vízfolyások esetén, illetve a folyók felső szakaszán — ahol transzformációs modellek nem alkalmazhatók —célszerű e módszer használata. Végül - de egyáltalán nem utolsó sorban - a mértékadó árvízszint meghatározása történhet gazdaságossági alapon is. Természetesen ebben az esetben is szükség van hidrológiai, illetve hidraulikai modellekre, hiszen az egyes elöntések vizsgálatát ilyen módszerekkel lehet elvégezni. Az optimalizálás viszont gazdaságossági kérdés. Ennél a módszernél abból célszerű kiindulni, hogy a vizsgált folyószakaszon a töltésekkel védendő területeknek mekkora az értéke. Minél értékesebb egy terület, annál magasabb, biztonságosabb gátat kellene építeni. így az esetleg keletkező károk csökkenthetők. Viszont minél magasabb gátat építünk, az annál drágább. Tehát a megoldás egy olyan optimum megkeresése, amely esetben a védendő terület értéke és a töltésépítés költsége összhangban van. A módszer kidolgozásánál tehát — egyrészt meg kell határozni a töltésépítés költségeit a töltés magasság függvényében. Ez a függvény természetesen egy monoton emelkedő görbe, amelynek minimuma nulla (amennyiben nincs töltés), maximuma pedig tart a végtelenbe; — másrészt pedig meg kell becsülni a különböző valószínűséggel bekövetkező elöntések által okozott károk összegét, szintén a töltés magasságának a függvényében. Természetesen ez a függvény egy monoton csökkenő görbe, mivel minél magasabb a töltés, annál kisebb a várható károk értéke.