Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)
3. füzet - Hankó Z.-Starosolszky Ö.-Bakonyi P.: Megvalósíthatósági tanulmány a Duna környezetének és környékének fejlesztésére
Megvalósíthatósági tanulmány a Duna környezetének és hajózhatóságának fejlesztésére 303 tékben süllyed (mellékágak megnyitása nyomán); a kisviz szintje kis mértékben fokozatosan csökken; a parti szűrésű vízkitermelés lehetősége érdemben nem változik; a természeti értékek megőrzése a mellékágakban javul (pl. halbölcsök), de a szárazulatok (szigetek, hullámtér, mentett ártér) kiszáradási folyamata folytatódik, pl. az erdők (mert a kisvíz szintje inkább csökken, semmint emelkedne, s így a talajvíz-felszín alsó határa is csökken); az üdülési/turisztikai feltételek javulnak a mellékágak rehabilitációja/revitalizációja nyomán; a hajózás feltételei fokozatosan romlanak és (20 év alatt) a csúcsgázló vízmélysége a jelenlegi 1,9 m-ről 1,4 m-re csökken és külön meg kell vizsgálni a jégtorlaszok kialakulásának, a jeges árvízveszély megteremtődésének folyamatait. A Hajózási Stratégia 5 a Budapest feletti Duna-szakaszon célul tűzte a hajózhatóság fenntartását 80 m (egynyomú) ill. 120 m (kétnyomú) vízi út biztosításával, melynek megvizsgálandó vízmélysége változott 2,0 és 2,7 m között. A megvizsgált műszaki megoldások felölelték a vízi út helyszínrajzi vonalazásának a jelenlegi/jövőbeni helyzethez való igazítását, folyószabályozási müvek (oldal-sarkantyúk, vezetőmüvek) alkalmazását (a keresztszelvény alakjának szűkítése és mélyítése, a vízszint emelése érdekében), és a szűkületek (beruházási és fenntartási) kotrását. Mivel a megvizsgált folyószabályozási beavatkozás a víz szintjét legfeljebb 0,2-0,3 m-rel emelte (időlegesen, mert mederdegradációt okozott), ezért ezt a megoldást (kotrással kombinálva) elsősorban Szap-Gönyü között, egyébként csak kivételesen (rövid szakaszon) irányozták elö. Ezek a megoldások a hajózás igényeinek maradék nélküli kielégítése mellett vízszint-süllyedést idéznek elő, ami az árvédelem szempontjából előnyös, a parti szűrésű víztermelés és a szárazföldek (szigetek, hullámtér, mentett ártér) szempontjából előnytelen (a talaj víztükör alsó határértékének csökkenése miatt); a mellékágak vízminősége és az üdülési/turisztikai feltételek a jelen helyzethez képest nem változik/nak. A Budapest alatti Duna-szakaszon a cél 100—180 m széles (egy- ill. kétnyomú) vízi út kialakítása; a megvizsgálandó gázlómélység 2,2 és 3,2 m között változik. A megvizsgált műszaki megoldási változatok ugyanazok, mint a Budapest feletti szakaszon. Miután kiderült a vizsgálatok során, hogy a 2,7 m gázlómélység 3,2 m-re növelése az átlagosan 400 m széles középvízi meder 300 m-re szűkítését teszi szükségessé, mintegy 120 km hosszon, ezért ez a megvalósítási műszaki megoldási változat kiesett a reálisan esélyes változatok közül. Egyedüli megoldásként a „beruházási" és „fenntartási" kotrás maradt, mint esélyes műszaki megoldási mód, a kotrott anyagnak alkalmas helyen való visszatöltésével. Ezen meggondolások nyomán kialakított megoldás egyedül a hajózási feltételekben hozott javulást (a 2,7 m-es gázlómélységig bezárólag, elfogadható ráfordítás árán; ezen felül csak aránytalanul nagy költségek árán), az egyéb szempontokból nincs változás a jelenlegi állapothoz képest. Ezeknek az egycélú stratégiáknak a kidolgozásához egy numerikus, egy-dimenziós hidraulikai/hordalékmozgási modellt használtak. A modellt egy közepes kisvízi, a helyszínen rögzített felszíngörbére támaszkodva bearányosították, majd minden olyan keresztszelvényben, ahol a Q-H görbe állt rendelkezésre, ott a teljes vízhozam-tartományra ellenőrizték a modellt (ennek tanúsága szerint a vízállás 0,1 m hibahatáron belül maradt a modellben). Ez a vízszállítási folyamatok modellhelyessége mellett a hordalékszállítás modellhelyességét is tanúsította, mert kombinált modellt használtak. s Megjegyezzük. hogy a hajózási stratégiák többé-kevésbé a hagyományos középvizi folyószabályozás módszertanát követték. Talán helyesebb lett volna a kisvízi folyószabályozással is bővebben foglalkozni, hiszen a hajózás problémái főként a kisvízi időszakban jelentkeznek (Hankó-Rákóczi-Starosolszky 1996).
