Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

3. füzet - Hankó Z.-Starosolszky Ö.-Bakonyi P.: Megvalósíthatósági tanulmány a Duna környezetének és környékének fejlesztésére

302 Hankó Z.—Starosolszky Ó —Bakonyi P. víztükör alsó határértékének és a talajvízpótlás növekedése nyomán); ez a szárazföldi (hullámtéri és mentett ártéri) környezet kiszáradása ellen is hat. Előnyös a kisvíz szintjének emelkedése a hajózás szempontjából is (a gázlómélységek növekedése folytán). Ez egyúttal a jég levezethetősége szempontjából is előnyös, de hátrányos, ha az árvízi vízállás emelkedésével is együttjár. Ez az ellentmondás viszont csak a folyó csatornázásával (vízlépcsők építésével) oldható fel (a kisvízszint felduzzasztása mellett az árvízszint nem kell, hogy változzon). - A kisvízszint emelésének egy másik lehetősége a folyó szabályozása (a meder szűkitése, hogy mélysége növekedjék). Megfelelő tervezés esetén elkerülhető, hogy ez árvízi vízállás-emelkedéssel is járjon. Hátránya e megoldásnak azonban, hogy ez gyakran olyan hordalékmozgató-képesség növekedéssel jár, hogy a meder eróziója/degradációja elkerülhetetlen, mint pl. a Paks alatti Duna-szakasz (Szlávik-Sziebert—Zellei-Zsuffa 1995), hacsak fenéksarkantyúk (fenékküszöbök) ezt ki nem védik. - A hajózáshoz szükséges vízmélység-többlet elérhető (esetleg a vízi út újra vonalazásával, mint pl. Vác környékén) ismétlődő kotrással is, ami jelentéktelen vízállás-csökkenést eredményez, különösen akkor, ha a kotort anyagot (megfelelő helyen) visszahelyezzük a mederbe, hogy a folyó hordalékmozgató képessége ne medereróziót okozzon, hanem rendelkezésre álljon a visszahelyezett, kotrott anyag. Ezzel legtöbbször kialakul az alluviális meder felszínén egy olyan „páncélozódott" réteg, amit csak igen nagy árvizek képesek megbontani. - A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a gabdkovói vízerőmű a/vízcsatornája visszatorkollása alatt, a Szap és Gönyü közötti szakasz medermélyülését csak különleges folyószabályozással lehet megoldani, mivel itt az áramlási körülmények drasztikusan új állapota vadonatúj kialakítást igényel; így valószínű, hogy itt egyedi megoldásra van szükség a kotrás és folyószabályozás kombinációjával, vagy ráduzzasztással. A környezet és a hajózás figyelembevételével két - egycélú — változat (fejlesztési stratégia) került kidolgozásra: A Környezeti Stratégia

4 a Budapest feletti Duna-szakaszon a mellékágak rehabilitációját/revitalizációját tekintette fő feladatának. Ennek nyomán (20 év távlatában) a kisvíz felszíngörbéje nem jelentéktelen mértékben csökken a jelen állapothoz viszonyítva a Szap-Gönyű közötti szakaszon; az ivóvíztermelés (parti szűrésű kutak) feltételei itt romlanak, lejjebb nem változnak; a természeti értékek megőrzése biztosított (mellékágak, szigetek, hullámtér); a mellékágak vízminősége eléri a Duna vízminőségét, s így az üdülés/turizmus feltételei javulnak; a hajózás feltételei Szap-Gönyű között fokozatosan romlanak, Gönyü—Budapest között a jelenlegi helyzethez képest lényegesen nem változik . A Budapest alatti Duna-szakaszon a fentiek kiegészülnek a Gemenci Tájvédelmi Körzetben a mellék- és holtágak tervszerű összekapcsolásával a kielégítő átfolyás biztosítása érdekében; továbbá a főmeder további degradációjának lelassítása érdekében a kotrás (kavicsbányászat) megtiltásával. Ezek eredményeképpen az árvíz felszíngörbéje kismér4 A megvalósíthatósági tanulmány tulajdonképpen a folyó partjai mentén húzódó „nedves, zöld sáv/folyosó" rehabilitációját/revitalizációját tűzte ki célul (wet, green belt along the river-banks), ami vitathatatlanul környezeti/természeti elem, de talán helyesebb leu volna - a szűk feladatkiírás utasításait figyelmen kívül hagyva - a Duna közvetlen hatásterületére is kiterjeszteni a vizsgálatokat.