Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: A talajnedvesség és a talajvízállás változásai az Aföldön

214 Pálfai Imre Antal (1992) valamint Dunay-Posza-Varga-Haszonits (1968) eljárásával a gyökérzóna nedvességkészletének időbeli alakulása modellezhető. A Szőke-Molnár et al. (1984) által kidolgozott modell, mellyel a növények számára kedvező talajnedvesség felső határát meghaladó vízfelesleg dekádonkénti értéke számítható, figyelembe veszi a talajvíz hatását is. Nováky a vízfelesleg éghajlati összefüggéseit leíró képleteket az éghajlati hatásvizsgálatokhoz alkalmazta (Nováky 1993a, Staroso/szky et al. 1994), s megállapította, hogy a jelenleg kevésbé csapadékos alföldi területeinken a csapadék 5%-os csökkenése és a léghőmérséklet 1 °C-os növekedése a december-márciusi vízfelesleget mintegy 30%-kal csökkenti. Nagyobb arányú csapadékváltozás kívül esik a kidolgozott összefüggés igazolható tartományán, ezért a becslés kevésbé megbízhatónak tekinthető. A felszín-légkör rendszer energia- és vízmérlegének regionális modellezése (Mika-Németh-Dunay 1993) az üvegházhatás várható erősödését szimulálva a nyári félévre vonatkozóan a talajnedvesség tartalmának számottevő csökkenését jelzi előre valamennyi forgatókönyv szerint, míg a téli félévre mérsékelt növekedést mutat, ami a későbbi időszakokra vonatkozó forgatókönyvek szerint már erőteljesebb, s kompenzálja a nyári félévi csökkenést. A szimulációs modellek éghajlati hatásvizsgálatokhoz való használata során nehezen megoldható problémát jelent a modell összekapcsolása az éghajlati szcenáriókkal és az időlépték olyan megválasztása, amely nem vezethet túlzott egyszerűsítéshez, de adatigénye (pl. a növényi tényezők) mégis kielégíthető. A talajvízszint várható változására hazánkban előrejelzést még nem végeztek. Annyi azonban bizonyos, hogy a léghőmérséklet emelkedése és a csapadék bármilyen kismértékű csökkenése esetén a talajvízkészlet csökkeni fog. A talajvízszint-süllyedés a beszivárgási zónákban lesz a legnagyobb, s ezeknek a zónáknak a területi kiterjeszkedésére is számítani kell. Katasztrofális következményei lehetnek a talajvíz süllyedésének akkor, ha a csapadék ezekben a zónákban nem jut le majd a talajvízig, mert ez esetben a rétegvízkészlet is utánpótlódás nélkül marad, s végveszélybe kerül az Alföld lakosságának fö ivóvízbázisa. Végül a talajvízre további süllyesztő hatással lesz a felszíni vizek hozamának előrejelzett csökkenése is, — e vizek hatáskörzetén belül. Amennyiben a hőmérséklet emelkedéssel párosuló csapadékcsökkenés csak a nyári félévre korlátozódik, a téli félévben pedig több lesz a csapadék (ilyen előrejelzési változat is van), akkor a fentiekhez képest összességében mérsékeltebb talajvízsüllyedésre kell számítani, de jobban megváltoznak az évszakos értékek: a téli-tavaszi időszakban a talaj nedvességtartalma hosszabb ideig lehet a telítődés közelében, s a nagyobb beszivárgás miatt a talajvíz szintje esetleg még a korábbiaknál is magasabbra kerülhet, nyáron viszont erőteljesebb lesz a süllyedés, és így az évi ingadozás mértéke megnő. A felszín alatti víz kitermelés környezeti korlátainak meghatározására irányuló legújabb kutatások (VITUKI1995) lehetőséget adnak arra, hogy a szivárgási folyamatok szimulációjára kidolgozott, illetve alkalmazott modellel az éghajlatváltozás következményeit is ki lehessen számítani, azaz a különböző fogatókönyvek szerint előre lehessen jelezni a talajvízszint változását. Az előrejelzett klímaváltozásnak a hidrológiával, illetve a vízgazdálkodással való kapcsolatai a szakértői elemzések (Szesztay 1991, Nováky 1993b, Alfóldy-Starosolszky—Várallyay 1994, Orlóci—Szesztay 1994, Starosolszky et al. 1994, Antal—Szesz-