Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Varga M.-Váradi J.: A vízkár-elhárítási védekezési munkák országos irányításának tapasztalatai az 1995. decembere és 1996. júniusa közötti időszakban

18 Szlávik L — Varga M.—Väradi J. helyzet azért is, mert a 21/1971. (VÉ. 22.) OVH számú utasítás szerinti Országos Árvíz- és Belvízvédekezési Szabályzat átdolgozás alatt van, miután már nem felel meg a jelenlegi helyzetnek és az új törvény szabta követelményeknek. Ugyanakkor az átmeneti helyzet a védelmi szervezet működésében és tevékenységében nagyobb zökkenőket nem okozott. A védekezés tapasztalataival, a helyreállítási feladatokkal a Kormány két esetben is foglalkozott. 1996 januárjában tájékoztatót hallgatott meg a védekezési munkák helyzetéről, majd pedig a 2060/1996. (III. 13.) sz. határozatában rendelkezett „ATisza és Körösök mentén folytatott árvízvédekezés tapasztalatairól és a szükséges intézkedésekről". Az idegen erők igénybevételével kapcsolatos tapasztalatok alapján meg kell állapítani, hogy a védekezés műszaki és államigazgatási feladatainak összehangolását végző védelmi bizottságok, polgármesterek és egyéb szervezetek munkáját a tenni akarás mellett az eltérő szintű gyakorlottság és tapasztalat jellemezte. Egyes önkormányzatokat a többnapos ünnep következtében csak nehezen lehetett a védekezésbe bevonni, és a késlekedve megkapott lakossági segítség mértéke is elmaradt a súlyos helyzetben igényeltektől. Ez az árvíz is igazolta, hogy az idegen erők hatékonyabb igénybevehetősége érdekében — a jogi szabályozás keretében — szükséges az állampolgároknak és a gazdasági szervezeteknek a katasztrófák elhárításában történő kötelező részvételét törvényben szabályozni, valamint elengedhetetlen ezen külső forrásokkal rendelkező személyek és szervezetek megfelelő felkészítése, gyakorlatoztatása. Két igazgatóság területén (FETIVÍZIG és KÖVÍZIG) rendkívüli, lokálisan kritikus árvízi helyzet alakult ki, melyre tekintettel egyes védelmi szakaszokon rendkívüli árvízvédelmi készültséget kellett elrendelni, illetve különleges intézkedéseket kellett foganatosítani. E feladatok megoldása jelentős terhelést rótt a védelemvezetésre. A védekezés egyes szakaszaiban igen mostoha körülmények közt, esetenként — 15 °C-t meghaladó hidegben kellett a védvonali védekezésben résztvevőknek helytállniuk. Több igazgatóságnál nem megoldott a közlekedés a védekezés kedvezőtlen körülményei közt, tekintettel arra, hogy megfelelő terepjáró gépkocsikkal nem rendelkeznek. Ugyancsak sok esetben rontották a védelmi szervezet működésének hatékonyságát a rossz hírközlési lehetőségek. Gyakorta kellett a légvezeték hibáit javítani, továbbá még az árvíz időszakában is előfordult szándékos rongálás, lopás a hírközlő vonalakon. A hírközlés átmeneti gondjait mobil telefonok alkalmazásával oldották meg, amelyekkel ilyen zord időjárási körülmények és terepi viszonyok között is kedvező tapasztalatokat szereztek. A védelmi tervek, nyilvántartások és utasítások naprakészek voltak, meghatározó többségükben tartalmi és formai szempontból az érvényes utasításoknak megfelelnek. A lokalizációs tervek aktualizálása azonban időszerű és sürgős feladat. A többségében idegen kezelésű, de lokalizációs hatású müvekben a terv készítése óta bekövetkezett változásokat az igazgatóságok nem tudták nyomon követni. Gyakran még a müvek kezelői előtt sem ismeretesek a változások, azokról dokumentumokkal nem rendelkeznek. A korszerűsítés jelentős mennyiségű terepi munkát és nagy anyagi ráfordítást igényel, amit mielőbb meg kell kezdeni.