Vízügyi Közlemények, 1996 (78. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A bi

liari Felfogó-csatorna töltésén átfolyt ár- és belvizek 143 tonaság fedezékeket és lőállásokat épített. Közerőt kellett kirendelni és éjjel-nappali megfeszített munkával sikerült a töltést rendbehozni és a víz áttörését megakadályozni. Az 1942-43 évek között a bihari Felfogó-csatorna jobb oldali töltését az 1940. évi minden eddigi árvízmagasságot meghaladó szint fölé 1,0 m-rel, a bal oldali töltést pedig 0,60 m-rel magasabbra emelték. A párizsi, második világháború utáni békeszerződés a korábbi trianoni határokat visszaállította, így a Felfogó-csatorna teljes szakasza Romániához került. A második világháborút közvetlenül megelőző időkben a politikai viszonyok folytán megszakadt magyar—román vízügyi kapcsolatok ismételt felvételére csak jóval a háború után, 1947. elején került sor. Ezután minden egyes ülésszakon folytak a tárgyalások - a román területen keletkező belvizeknek az alacsonyabban fekvő magyar területekre való levezetését biztosító-a határon létesített és korábban a román fél által is jogosnak elismert ún. trianoni lokalizáló töltésnek átvágása iránt. A magyar fél az 1950..szeptember-októberi ülésszakon — 1951. október 1-i végrehajtási határidővel — erre kötelezettséget is vállalt. A megállapodás alapján az 1933—36 évek között épített 1/1 és 1/6 sz. összesen 59,930 km hosszú lokalizáló határtöltést, 42 helyen 50-50 m szélességben átvágták, a műtárgyakat felrobbantották. Megállapodás történt a belvizek levezetésére, hogy mindkét fél saját területén 0,04 m

3.s1. km2 fajlagos vízszállítást épít ki. Ezen intézkedés következtében a magyar területen 10 év alatt több mint 40 millió forint beruházással kellett a belvízi müveket fejleszteni, hogy legalább az átlagos mértékű belvizek levezetésére képesek legyenek. A belvízi létesítményekkel szemben támasztott mind magasabb szintű elvárások miatt, valamint a román területről érkező belvizek átemelésére magyar-román közös érdekű telepként a hosszúfoki szivattyútelepet 1955-ben tovább bővítették. A telep összkapacitása ekkor 20,5 m

3 s~'-re növekedett. A bővítés költségéhez Románia is hozzájárult. Ugyancsak a román területről érkező belvizek a föbefogadókba (Sebes-, Fekete-Körös) való juttatása érdekében növelték a sitkai szivattyútelepet 2 x 4,5 m

2 s~'-re, és építették meg a malomfoki és nagytóti 4,5-4,5 m

3 s

_

1 szivattyútelepeket. Az 1950-ben megkötött kétoldalú magyar—román vizügyi egyezmény alapján számunkrajelentős hátrányok szánnaztak. Eves gyakorisággal érkeztek a határon át a belvizek. Ezért ennek az egyezménynek a felmondása vált szükségessé. A felmondás 1960. november 20-án történt meg. Az 1966. évi tavaszi rendkívüli ár- és belvízi helyzet vetette fel ismét a védmüvek kiépítésének előkészítését. Bebizonyosodott, hogy a már hivatkozott egyezmény alapján végrehajtott román területi töltésmagasítások (a legmagasabb víz felett 0,70 m biztonság) nem nyújtanak kielégítő biztonságot. A Körösök vízrendszerének romániai