Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Goda László: A Duna gázlói Pozsony-Mohács között

А Пипа gázlói Pozsony-Mohács közöli 97 - a csúcsgázlók nagy gyakorisággal meghatározók voltak nemcsak az adott szakasz, de az egész Duna hajózhatóságát illetően is az alacsony gázlómélységek miatt. A Gönyíí alatti szakaszon főként a kotrások miatt kiemelkedő sziklazátonyok okoznak rendszeres visszatérő akadályt. A dunacsúni duzzasztó és a bősi erőmű üzembehelyezése néhány rész-szakasz akadályait megszüntette. Mindezek ellenére a Szap alatti Duna-szakasz a Rajna-Majna-Duna hajóút egyik szűk keresztmetszete maradt. 4. A kisvízi meder szintbeli változása A gázlók kialakulásában a vízhozamok mellett fontos szerepe van a hordalékszállításnak és a folyószabályozásnak. A Duna és a mellékfolyói által szállított hordalék a szállító erő csökkenésekor lerakódik, az árvizek levonulásakor újra mozgásba jön. A hordalékmozgásban a folyószabályozási müvek helyi hatásokat okoznak, esetenként gátolják a kimosásokat, máskor segítik a hordalék lerakódását. A vízlépcsők hosszabb folyószakaszon radikálisan változtatják meg a mederalakító folyamatokat. S végül szólni kell a kotrásról, ami történhet folyószabályozási érdekből, a hajózási viszonyok elősegítése céljából, de történhet tisztán anyag nyerése céljából is. A Duna hordalékszállítása az utóbbi évtizedben jelentősen megváltozott (RzdD 1993). Az 1956-85. évi adatok alapján megállapították (CD 1989, Rákóczi 1993), hogy a Duna lebegtetett hordalékszállítása a Fekete-tengerbe a vízlépcsők megépítése előtti 15-70 millió tonnáról a 80-as évekre 8-25 millió tonnára csökkent. A hiányzó mennyiség zöme a németországi és az ausztriai vízlépcsők felső bögéjében, illetve a kotrással kimélyített mederszakaszokon rakódott le. A változásokat is figyelembe véve a Duna Pozsony-Mohács közötti szakaszán az átlagos hordalékszállítás a 80-as években Rajkánál 1,2 millió m

3 a1 illetve Nagymarosnál és Mohácsnál 1,7 millió m

3 a~' értékkel volt jellemezhető. A görgetett hordalék képződése a vízlépcsők megépülése előtt a Duna német és osztrák szakaszán illetve a Vaskapunál volt jelentős. A Duna Pozsony alatti szakaszára érkező hordaléktömeget a német és osztrák erőművek megépítése előtt évi 400-600 ezer m

3-re becsülték (RzdD 1993). A görgetett hordalékmérések hiánya miatt az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások és a jelenlegi helyzet csak jelentős hibával becsülhetők. így a dunacsúni duzzasztó megépítése előtt az osztrák szakaszról érkező görgetett hordalék még elérte a 200 ezer m

3 a1 éltéket, amely azonban az 1810 fkm alatti szakaszon már évi 6-10 ezer m

3-re csökkent. A Dunán végzett folyószabályozási munkák közül feltétlenül a Pozsony-Gönyű közötti Felső-Duna kívánta meg a legnagyobb mértékű és természetesen a legköltségesebb ráfordítást. E folyószakasz fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a dunai nemzetközi hajózásról intézkedő Belgrádi Egyezmény (CD 1949) II. melléklete már kimondta „el kell ismerni, hogy e szakasz (1821-1791 fkm) hajózhatóságának fenntartása közös érdek, és hogy a fenntartás érdekében végzendő munkák jelentősen meghaladják az érintett part menti államoktól ésszerűen elvárható mértéket".