Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Goda László: A Duna gázlói Pozsony-Mohács között

98 Goda László Magyarország és Csehszlovákia 1968. februárjában kötött egyezményt, az érintett folyószakasz fenntartását intézményesítő Rajka-Gönyíi Folyami Igazgatóság létrehozására, amely azonban a kitűzött célt - a fenntartási munkák fedezetének biztosítását hajózási illeték kiszabása útján - nem tudta elérni a többi dunai ország részvétlensége miatt. A Duna Rajka-Gönyű szakaszára a Magyar-Csehszlovák Közös Műszaki bizottság 1963-ban fogadta el azokat a szabályozási elveket, melyek célja egy 2,5 m mély 120 m széles hajózóút biztosítása az adott szakaszon. A rendelkezésre álló kapacitások figyelembevételével az építésre és a fenntartásra összesen 13 380 ezerm

3 kotrást és 1,42 ezerm

3 kőmunkát irányoztak elő (VITUKI 1976). A szabályozási irányelvek többek között kimondják: „1965-től kezdődően a jelen javaslat szerint meginduló szabályozási munkák hatásának figyelembevételével a kotrások mennyiségét csökkenteni kell a feltétlenül szükséges gázlókotrások mértékéig". A szabályozások hatását 1981-ben értékelték (Csoma-Kovács 1981) és megállapították, hogy egyes gázlókon javultak a hajózási feltételek. A Felső-Dunán 1961—79 között 13,1 millió m

3 kotrást végeztek, amiből 6 millió m

3 ipari kotrás volt. A Duna Bizottság adatai szerint 1961-90 között a Rajka-Gönyű szakaszon 15,2 millió m

3 kotrás és 1042 ezer m

3 kőmunka történt. A hatalmas szabályozás ellenére a gázló viszonyok lényegesen nem változtak. A mindinkább csökkenő hordalékszállítás és az erőteljes kotrás hatására a Felső-Duna egyes szakaszain a feltöltődő tendencia megállt, majd intenzív kimélyülés kezdődött el. A kimélyülés még erőteljesebb volt a Duna magyar szakaszán, ahol a görgetett hordalék már korábban sem pótolta a mind nagyobb tömegű kavicskotrást. Az intenzív kavicstermelés miatti első jelek a 80-as évek elején jelentkeztek: instabillá vált a nagymarosi vízhozammérő szelvény Q(H) görbéje, ami jelentős mederváltozásra utalt. 1983-ban kritikussá vált a paksi atomerőmű hűtővízellátása, jóllehet a szükséges vízmennyiség rendelkezésre állt, de - amint kiderült - a tervezési állapothoz képest néhány deciméterrel mélyebb szinten. A Duna Komárom-Dunaföldvár szakaszán végzett kotrások jellemző mennyiségei (Laczay 1987, 1988,1989): - az 1637-1586 fkm között 1971-85 években 12 928 ezer m

3 kotrás történt. A mederfelvételek alapján 13,4 millió m

3 térfogatnövekedés adódik; - az 1694-1660 fkm között az 1970-87 években 16,4 millió m

3 kotrás volt. A felvételek alapján 7,2 millió m

3 térfogatnövekedés adódott; - a Komárom ( 1768 fkm)-Nagymaros (1615 fkm) közötti szakaszon a magyar részről végzett kotrás az Ipoly torkolata felett 18,5 millió m

3, alatta 4 millió m

3 volt, a szlovák rész kotrása 9,0 millió m

3 volt. A medermélyülés elérte a 0,49 m-t. A Duna Pozsony-Mohács közötti szakaszán az 1961-90 évekre számított 84,856 millió m

3 kotrás + 5,853 millió m

3 ipari kotrás történt (CD 1961-78/B, CD 1979-90). A rendelkezésre álló adatok sajnos nem teszik lehetővé a különböző célú kotrások egyértelmű elhatárolását. A közelítő becslésre az alábbi megfontolások adnak lehetőséget: - a Pozsony-Mohács közötti szakaszon összesen 24,193 millió m

3 kottás helyéül konkrét gázlókat adta meg, így ez a mennyiség gázlókotrásnak tekinthető; - minthogy a folyószabályozási tervek és a felettünk levő országok adatai szerint • is a kotrások a kőmunkák tömegének mintegy 10-12-szeresét adják, így a folyószabá-