Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

1. füzet - Goda László: A Duna gázlói Pozsony-Mohács között

82 Goda László tudták megváltoztatni. A szakaszon az 1961-90 években összesen 33 gázlót észleltek, ezek egy része az időszak második felére megszűnt ugyan, de helyettük újabb - esetenként még kedvezőtlenebb gázlók keletkeztek. Gönyü (1791 fkm) alatt a Duna síkvidéki jellegűvé válik, s ez alól csak a visegrádi áttörés jelent kivétel. A közepes mederszélesség 400 m. A közös magyar-szlovák részszakaszon 11 gázló keletkezett, Szob és Budapest között pedig további hat gázló. E szakaszon a gázlók képződésének egyik oka a széles meder (1786, 1726, 1724, 1722 fkm), illetve a mederben levő sziklazátony (1734, 1714, 1699, 1679, 1638 tkm) volt. Az utóbbiak jelentősége különösen akkor nőtt meg, amikor a kotrások miatt a sziklapadok közötti mederszakaszok kimélyültek és a padok relatív magassága megnőtt. Budapest alatt a Duna átlagos szélessége 600 m. Paksig mérsékelten, alatta intenzívebben kanyarog. A gázlók keletkezését esetenként a meder kiszélesedése, máskor a kanyargósság váltja ki. A szakaszon összesen 32 gázlót észleltek. A hatvanas években észlelt gázlók jelentős része megszűnt a folyószabályozási tevékenység következtében, a 80-as évek második felében azonban új gázlók is képződtek, ennek egyik oka szintén az ipari célú kotrás volt. A 6. ábrán az 1961-90 években észlelt gázlók előfordulási sűrűségét mutatjuk be. A 6. ábrából egyértelműen kitűnik a Pozsony-Gönyű közötti gázlók meghatározó szerepe, ahol is 10 fkm-re vetítve 4-5 gázló jelentkezett a vizsgált időszak alatt. Még ezt az értéket is meghaladja az 1800-1810 fkm közötti közvetlen az eséstörés alatti szakasz, ahol 8 gázlót észleltek. Kisebb sűrűséggel képződtek gázlók Tát-Esztergom térségében, illetve Dömös-Vác környékén. A Budapest-Dunaföldvár közötti szakaszon a rendszeresen jelentkező budafoki gázló kivételével a többi gázlót a véletlenszerűség jellemzi. Dunaföldvár alatt azonban ismét egy olyan összefüggő - mintegy 100 km-es szakaszt találunk, amely a gázlóképződésre való hajlamot mutat. A Pozsony-Mohács közötti Duna szakasz néhány gázlójellemzőjét az összes észlelt gázlóra vonatkozóan a 7. ábrán mutatjuk be. A minimális gázlómélység és a gázlós időszakok maximális értékei hossz menti ábrázolása lehetőséget ad az egyes részszakaszok lehatárolására: - az 1870-1790 fkm közötti gázlók mintegy fele a hajózás számára igen kedvezőtlen (1,3-1,6 m gázlómélység és 150-200 nap gázlós időszak) értékek körül csoportosulnak; - az 1750-1638 fkm közötti szakaszra az értékek kisebb szórása jellemző, az átlagértékek növekedése (mélység), illetve csökkenése (időtartam) mellett; - a déli országhatárig terjedő szakaszon a minimális gázlómélységek átlagértéke 1,8-2,0 m, míg a gázlós időszakok zöme - néhány gázló kivételével - 100 nap alatt marad. A gázlóviszonyok hossz menti változásának egy másik módszerével történő vizsgálatát a 8. és 9. ábrákon mutatjuk be. Az ábrákon feltüntettük a gázlók fkm szerinti helyének megfelelően az 1961-90 időszakban észlelt legkisebb gázlómélységeket, illetve három gázlós év (1969, 1976 és 1990) legkisebb gázlómélységeit. A Pozsony-Szob közötti Duna-szakasz (8. ábra) gázlómélységeinek hossz menti változása szemléletesen ábrázolja a Felső-Duna lényegi problémáját: az 1870 és az 1790 fkm közötti szakasz egyik vagy másik gázlójának, vagy gázlós csoportjának ja-