Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

408 Szlávik L.-Reich fíy. Ugyanakkor - elfogadva azt a szakmai megközelítést, hogy a vízgazdálkodás állami alapfeladatai közül a legfontosabb a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelme tudomásul kell venni, hogy az erre vonatkozó információs rendszer az elmúlt években gyakorlatilag összeomlott, nem állnak rendelkezésre valós felhasználási adatok. Az állami vízügyi irányításnak nincs megfelelő képe a vízkészletek mennyiségi terheléséről és minőségi állapotáról - elsősorban a vízügyi szolgálat egységének a megbontása miatt. A természetes vizekre vonatkozó mennyiségi információkat, az ím. természetes vízrajzol az állam által finanszírozott vízrajzi tevékenység szolgáltatja. Ez a tevékenység ma számos problémával terhelt. Az észlelési feladatok teljesítésének gerincét a vízügyi igazgatóságok állami alapfeladatként látják el, az OVF felügyelete és irányítása mellett, a szakmai központi összefogás és irányítás jelentős feladatai, a fejlesztés szakmai tartalmának meghatározása egy részvénytársasági keretben működő szervezeti egység (a VITUKI Rt. Hidrológiai Intézet) feladata. Szakmailag triviális, hogy egy vízminőségi adat a vízhozamra vagy víztömegre vonatkozó információk nélkid nem értelmezhető. Ez megfordítva is igaz, vagyis korszerű vízgazdálkodás csak a mennyiségi és minőségi adatok, információk legteljesebb összhangja mellett biztosítható. A víz minőségével kapcsolatos adatbázis ma a környezetvédelem szervezetében található. A vízzel való gazdálkodás felelősségi köreinek szétválasztása infonnatikai szempontból nem volt szerencsés. Ezzel a magyar vízügy elveszítette a nemzetközileg is elismert, kiemelkedőnek minősített szakmai egységét. A mennyiségi és minőségi adatbázisok tennészetesen az informatika korszerű eszközeivel ma már megfelelően összekapcsolhatók lennének. Sajnálatos azonban, hogy az erre irányuló szándékok és törekvések a folyamat szereplői között nem megfelelőek. A víz társadalmi körforgásának informatikai követése, az úgynevezett társadalmi vízrajz alapnyilvántartása a vízjogi engedélyeken és a vízikönyvön keresztül megoldott, de a tényleges vagy reprezentatív adatok ma még kevésbé ismertek, mint korábban (és nem csak metodikai problémák miatt). A másik ilyen meghatározó jelentőségű eszköz az állami feladatok ellátásának folyamatában a vízgazdálkodási tervezés rendszerének működése. Az 1950-es évektől jelentős módszertani munkára alapozva, megfelelő jogi szabályozás alapján alkalmazták a vízgazdálkodás hosszú távú tervezését (a kerettervezést) és regionális tervezését. Három vízgazdálkodási keretterv készült, amelyek a maguk korában előremutatók voltak, mert ezeknek e terveknek a keretén belül: - lehetőség nyílt ana, hogy'kockázatokat elemezzenek, - a kockázatok és az azokból következő konfliktushelyzetek kezelésére képesek voltak megoldást adni. A Keretterv ugyanakkor egy zárt dokumentum volt, az érdekeltek közötti közvetlen egyeztetés mechanizmusa nem alakult ki megfelelően; a szocialista tervgazdaság egy lényegesen áttételesebb egyeztetési technikát alkalmazott. Az állam vízügyi feladatainak része a nagyobb tájegységekre, országrészekre kiterjedő problémák feltárása és a megoldási alternatívák koncepció szintű kidolgozása.