Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

4. füzet - Szlávik L.-Reich Gy.: A vízügyi szolgálat helyzete és feladatai

Gondolatok a vízügyi szolgálat helyzetéről és feladatairól 401 téseinek, mint iránymutatásoknak a visszacsatolása a hatósági munka napi gyakorlatába. A vízügyi hatósági tevékenység színvonalát jelzi, hogy a közigazgatási kollégiumok megalakulása óta csak elvétve akadt néhány jogorvoslati kérelem. A vízügyi hatósági tevékenység szervezete jól kiforrott, - a csupán kisebb, de időről-időre újra felbukkanó problémákon kívül - folyamatos. Ilyen probléma pl. az, hogy a vízügyi igazgatóság, mint államigazgatási szerv, de egyúttal mint állami művek kezelője is, a kezelésében lévő vízi létesítményeket „önmagának engedélyezi". Ugyanakkor ennek a problémának a megítélése a vállalkozói tevékenységnek a szervezetből való kikerülése folytán pozitívan változott. A problémának mintegy inverze azonban az, hogy a közhatalmi jogosítványokkal való szabályozás több területen helyettesíthető (helyettesítendő) a tulajdonosi szerepkör adta lehetőségekkel (pl. a vízügyi igazgatóságok kezelésében lévő gátak előterein végzett tevékenység ellenőrzése ügyében). Ugyanakkor azzal párhuzamosan, ahogyan az állami szerepvállalás a vízügyi feladatokban leépül (illetve le kell, hogy épüljön), egyre jelentősebbé válik a vízgazdálkodás szabályozása és különösen az ellenőrzése: a vízügyi felügyelet. Ennek hatósági eszközei elvben adottak, mégis a szabályok betartatásának ellenőrzését a jelenlegihez képest számottevően erősíteni kell. Ezen a téren is jelentős szervező és módszertani munka vár a korszerűsítés alatt álló országos vízügyi irányító szervezetre. A területen való jelenlét, az üzemeltetés, a fenntartás, a vízrajz, a gát- és csatornaőrök stb. valódi eszköz- és információrendszert biztosítanak arra, hogy a felügyelet élő legyen. A hatósági munka sjx;ciális területe a műszaki szabályozás érvényesítése az engedélyezési munkában, de különösen a felügyeleti tevékenységben. Sajnálatos tényként kell tudomásul venni, hogy a mai magyar műszaki hatóságok tevékenységében rendkívül szerényen jelennek meg a korszerű - az európai követelményeknek megfelelő - minőségiszabványosítási-minősítési szempontok és követelmények. (Ennek feltételei is nagyon sok helyen hiányosak, így pl. az építés-kivitelezés minőségének ellenőrzése, aminek fontos vízügyi vonatkozásai is vannak, pl. a gátakba épített műtárgyak esetén). Az alábbiakban vázlatosan ennek néhány szempontját jelezzük. A minőség - az elmúlt évtizedekben hazánkban megszokotthoz (szabályozotthoz) képest - a világon és Európában, mind tartalmilag, mind fogalmában - jelentősen átalakult, kialakult egy, a minőség általános garanciáját leíró rendszer, a minőségbiztosítás. Előírásait ma már nemzetközi szabvány rögzíti. Igényes megrendelő - vagy szolgáltató - e nélkül piacra jutni, ipari-kereskedelmi kapcsolatot létesíteni nem tud. Ennek a minőség-filozófiának az alkalmazása szükséges a vízzel való gazdálkodás eszközeire és módszereire is. A minőség szemléletének változásához igazodik a szabványok szerepe is. A szabványosítás és a minőség fogalmának - és intézményeinek - módosulása olyan hiteles helyeket (intézmények, laboratóriumok stb.) követel meg, amelyek képesek mindazon nemzetközileg is elfogadott mérésekre, módszerek alkalmazására, amelyek szükségesek az alkalmazott technológiák, anyagok stb. minősítésére. Ezeknek a hiteles helyeknek rendelkezniük kell a mérés, vizsgálat és minősítés nemzetközi egyezményekben előírt berendezéseivel és szervezetileg is meg kell felelniük a követelményeknek. A hitelesség igazolása az akkreditálás folyamata. Különös jelentősége van ennek a közhatalmi szervezetek autokrata struktúrájának leépítésében. Állami szervek által végzett - pl. laboratóri-