Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön

Nováky Béla 301 A modellel végzett hatásvizsgálat fontos következtetései: - az évi lefolyás változásának mértéke meghaladja az évi csapadék változásának mértékét: a csapadék kisebb, legfeljebb 0,5 °C-os melegedéssel egyiittjáró 5%-os csökkenése a lefolyás 20-30%-os csökkenését is maga után vonhatja, - a jelenleg is szárazabb éghajlatú vízgyűjtők lefolyása érzékenyebb a csapadék változására, mint a csapadékosabb vízgyűjtők lefolyása. Az éghajlatváltozás átlagos évi lefolyásra gyakorolt hatásának becslésére végzett más vizsgálatok az évi csapadék, az évi középhőmérséklet és az évi lefolyás idősorai között szerkesztett empirilais-statisztikus kapcsolatokra épülnek. A kapcsolat lineáris regresszió vagy a vízháztartási alapokon nyugvó Budiko-féle nemlineáris empirikus kapcsolat módosított formája (Nováky 199 la). Empirikus kapcsolatokra épülő hatásvizsgálat az Alföld folyói közül a Duna nagymarosi és a Zagyva jászteleki vízgyűjtőjének évi lefolyására készült. Lineáris modellt alkalmazva az évi középhőmérséklet 0,5 °C növekedése és a csapadék 5% csökkenése esetén a Dunán az évi lefolyás 8%, a Zagyván 19% csökkenése becsülhető legvalószínűbben. A nemlineáris felépítésű módosított Budiko-modell szerint hasonló klímaváltozás esetén az évi lefolyás legvalószínűbben várható csökkenése a Dunán 10%, a Zagyván 17%. A klímaváltozás ilyen tartományában a lineáris és a nemlineáris modell szinte azonos eredményt ad. Az empirikus kapcsolat sztochasztikus jellege miatt nem zárható ki az évi lefolyásnak a legvalószínűbben becsülttől eltérő változása sem: a modellnek nem mond ellent a Duna átlagos évi lefolyásának a legvalószínűbb 10%-ost meghaladó csökkenése sem, ugyanakkor a lefolyás akár kismértékű, néhány %-os növekedése sem (Nováky 1991a). A modell, sztochasztikus jellegéből adódóan, az éghajlat kismértékű változásánál nem választja szét az éghajlat megváltozásából eredő hatásokat a véletlen hatásoktól. Nagyobb mértékű éghajlatváltozás esetén a modell ezt ugyan eléggé egyértelműen megteszi, de ilyen esetben a modell használhatósága kérdőjelezhető meg. Ez összefügg azzal, hogy nagyobb éghajlatváltozásnál a modell stabilitása még közelítően - az időbeli analógiákra építve - sem igazolható. Kisebb mértékű éghajlatváltozás esetén az átlagos évi lefolyás változásának az empirikus kapcsolat alapján történt becslése jól egyezik a regionális kapcsolat alapján becsült változással és nincsenek ellentmondásban Gauzer (1994) konceptuális modellel végzett hatásvizsgálati eredményeivel. A hőmérséklet 2 °C-os növekedését és ezzel együtt a csapadék 5%-os növekedését feltételező éghajlatváltozás esetén a nemlineáris modellel végzett hatásvizsgálat (Nováky 1991a) az évi lefolyás várható csökkenését a Dunán 10%-ra, a Zagyván közel 25%-ra becsli. Az ilyen mértékű csökkenés túlbecsültnek tűnik. Az évi lefolyás csökkenése együttjár az évi lefolyás változékonyságának növekedésével. Ez következik az évi csapadék és az évi lefolyás variációs tényezőinek empirikus kapcsolatából (Nováky 1988b), illetve az ezt modellező kapcsolatból (Nováky 1991a). A változékonyság növekedése azt jelenti, hogy a szélsőséges évek lefolyása