Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)

3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön

302 A regionális klímaváltozás hidrológiai hatásai az Alföldön az átlagosnál is nagyobb mértékben csökkenhet és számottevően befolyásolhatja a tározás hidrológiai adottságait. Szilágyi ( 1989) a megváltozott éghajlat analógiájának kiválasztásánál egy hosszú idejű csapadék idősort úgy csonkol, hogy a maradék - és nem összefüggő - sorból számított átlagos évi csapadék az eredetiből számítottnál 10%-kal kisebb legyen. A csonkolt csapadék idősorhoz tartozó lefolyás idősor alapján újabb lefolyás idősorokat generál, majd azokból a tározószámítás szokásos módszerével számolja a különböző vízigényhez tartozó tározótérfogatot. Vizsgálata kimutatja, hogy a csapadék csökkenése a tározótérfogat növelését igényli. 2.2.2. Az évi lefolyás menete. Az éghajlatváltozásnak az Alföld átlagos vízháztartására gyakorolt hatását Nováky ( 1994b) az időbeli analógia segítségével vizsgálta. Ennek során a teljesebb észlelési időszakot néhány - többnyire 4-5 - csapadékosabb év elhagyásával úgy csonkolt, hogy a megmaradó évek áüagos csapadéka 5%-kal alacsonyabb volt, mint a teljes időszak átlagos csapadéka. A csapadéknak ilyen mértékű csökkenése esetén változatlan megmarad a két jellemző vízháztartási időszak, valamelyest változik a vízháztartás szerkezete. Az éveshez hasonlóan mindkét vízháztartási időszakban növekszik a csapadék párolgás révén távozó hányada, a kiürülési időszakban növekszik az előző időszakról tározodó vízkészlet aránya a teljes vízbevétclen belül. Az éghajlatváltozásnak a lefolyás éven belüli megoszlására gyakorolt hatása vizsgálatához, a Duna nagymarosi szelvénye példáján, a napi lefolyás folyamatos operatív előrejelzésére szolgáló tnodelll használták fel (Bálint-Gauzer 1994, Gauzer 1994). Az operatív előrejelzési modell moduláris felépítésű, a modulok a lefolyásképzés részfolyamatait (hóolvadás, csapadéklefolyás, a lefolyás mederbeli transzformációja) írják le. Vizsgálták a hőmérséklet növekedésének a hatását három eltérő (közepes, nedves, száraz) csapadékosságú év napi lefolyásaira (a napi lefolyás idősoraira). A modell segítségével szimulálták a napi lefolyási idősorokat a jelenlegi állapotra és a hőmérséklet 1 °C és 3 °C emelkedését feltételező új éghajlati állapotra. Ez utóbbi során a napi hőmérsékletek egyenletes növekedését feltételezték. Az új éghajlatra szimulált lefolyási idősorokat összevetették a jelenlegi állapotra szimulált lefolyási idősorokkal (11. ábra) és ebből következtettek a klímaváltozás hatásaira (Gauzer 1994). A csupán néhány kiragadott évre végzett és ezért csak óvatosan általánosítható vizsgálat szerint a hőmérséklet növekedése az év nagyobb részében a napi lefolyás enyhe növekedését eredményezte, amit a vizsgálat a hó alakjában hulló csapadék csökkenő arányával magyaráz. A korábban bekövetkező olvadásnak köszönhetően növekszik a téli, a fokozodó párolgás miatt csökken a későtavaszi és a nyári lefolyás. A téli lefolyás éven belüli aránya a jelenlegi 20%-ról 22-25%-ra növekszik. Téli árvizek esetén jelentősen, 15—30%-kal növekednek a csúcs vízhozamok. Tavaszi és nyárelejei hóolvadásos árvizek esetében az első árhullám csúcsvízhozama emelkedik, a továbbiaké csökken. Gauzer (1994) vizsgálatai szerint a március-május időszak lefolyása a hőmérséklet emelkedésével általában csökkenő, a csapadékosabb évben kismértékben növekvő. Bálint el al. (1995) újabb vizsgálatukban a napi időléptékű modell éghajlati ha-