Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
3. füzet - Nováky Béla: A regionális klíma változás hidrológiai hatásai az Aföldön
300 A regionális klímaváltozás hidrológiai hatásai az Alföldön Kerettervet megalapozó tanulmányok tettek javaslatot (Szesztay 1982). Az alapozó tanulmányok kísérletet tettek a történelmi időszakok vízháztartási adottságainak (Antal 1983), a hidrológiai adottságokat nagymértékben befolyásoló éghajlati jellemzők: a csapadék és a hőmérséklet történeti korokra vonatkozó rekonstruálására (Pachner 1981), foglalkoztak az éghajlat és a lefolyás kapcsolatával (Nováky 1985, 1986). Mika (1986) felhívja a figyelmet arra, hogy hazánk térségében az éghajlat melegedésánek és szárazabbá válásának következményeként a vízkészletek csökkenése várható. A hazai kutatások a nemzetközi kutatásokba is bekapcsolódtak (Nováky et al. 1985). A nemzetközi kutatások eredményeinek bemutatásával támasztják alá a hazai kutatások szükségességét Nováky (1989), Starosolszky (1989, 1994), Faragó et al. (1990, 1991), Szesztay (1991). Végül a hazai kutatások eredményeit a nemzetközi kutatások tükrében átfogó tanulmányok (Antal-Starosolszky 1990, Antal-Szesztay 1994, Domokos 1995) értékelik. A klímaváltozás problémájához kapcsolódóan az 1980-as évek második felében meginduló kutatások elsősorban az átlagos évi lefolyásra és változékonyságára (Nováky 1991a, 1991b), a kis- és nagyvízi időszak átlagos lefolyására (Nováky 1994b), a Duna nagymarosi szelvényében a vízjárás évi menetére (Ganzer 1994, Bálint és Gauzer 1994), a télvégi-tavaszelejei belvizekre (Nováky 1994b), a Balaton természetes vízkészletének változására (Nováky 1991a) terjedtek ki. Vizsgálták a klímaváltozás egyes vízminőségi követkeanényeit (Szilágyi és Somlyódi-1991, Szilágyi 1994), a vízhőmérsékletre gyakorolthatását (Faragó et al. 1991). Meglévő tározóink teljesítőképességének hipotetikus éghajlatváltozás okozta módosulását (Szilágyi 1989) kísérelte meg becsülni. A lefolyáshoz kapcsolódó hazai éghajlati hatásvizsgálatok elsősorban időbeli analógiákra, az éghajlat és a lefolyás(i jellemzők) területi összefüggéseire, valamint az éghajlat és lefolyás empirikus-statisztikus kapcsolataira épülnek, s szinte egyedüli kivételnek tekinthető a Duna nagymarosi lefolyására alkalmazott, az éghajlat és a lefolyás fizikai kapcsolatán alapuló konceptuális modell, amelyet a VITUKI-ban eredetileg a hóolvadásből eredő napi lefolyás operatív előrejelzésére dolgoztak ki (Gauzer 1990). 2.2. Az éghajlati hatásvizsgálatok 2.2.1. Az évi lefolyás átlaga és változékonysága. Az éghajlatváltozásnak kisebb (< 5000 km 2) vízgyűjtők átlagos évi lefolyására gyakorolt hatásai becsléséhez Nováky (1991b) a 37 vízhozamészlelő szelvény alapján szerkesztett R = P exp [(a + bT) P1] (1) alakú területi összefüggést javasolja, ahol P, T, és R az átlagos évi csapadék, középhőmérséklet és lefolyás, a és b paraméterek (a=135,7, b=-152,5). A kapcsolat alapján az évi lefolyás becslésének átlagos relatív hibája 15%. A modell hatásvizsgálatokhoz való használhatóságának - korlátozott erejű - igazolása a Zagyva jászteleki vízgyűjtője adatainak felhasználásával időbeli analógiák segítségével történt. Az időbeli analógiák a modellt a klímaváltozás hatásainak vizsgálatához a hőmérséklet kismértékű változása esetére igazolják.
