Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
1. füzet - Hajós Béla: A vízvédelem és az ember kapcsolatának változása: A vízgazdálkodás jövőképe a múlt eredményeinek tükrében
16 Ha jós Béla csatornák alkalmazásának szűkítése várható és a jövőben az elvezető rendszerek sokféle más eleme alakulhat ki. Általános szabályként ki lehet mondani, hogy csak a szennyezett csapadékvizet kell összegyűjteni és kezelni, vagy a szennyvíztelepen, vagy az esővíz részére létesített önálló kezelőműben. A mederelkülönítést az elválasztott és egyesített rendszerek között területileg is megoldva, a módosított és változó rendszerek irányába kell feloldani. Nyomatékosan rá kell mutatni, hogy ugyanakkor nem szabad a másik végletbe esni: a lefolyás teljes kiküszöbölésével és az elszivárogtatást minden áron való erőltetésével. Az elvezetés eredeti elképzelését, nevezetesen a gyors víztelenítést a szó eredeti élteimében, a települések lakóinak és javaival kapcsolatos védelmi igényeket a víz elleni (elöntés, fakadóvíz, felnedvesedés stb.) védekezésben a jövőben is számításba kell venni. Ezek alapján olyan mérlegelendő megoldások adódnak, amelyeket a helyi adottságokhoz és igényekhez kell igazítani. Hazánkban a vázolt szemléleti változtatás mellett az EK-hoz való csatlakozás időszakára biztosítani kell az elvezető rendszerek jelentős mennyiségi fejlesztését. Ezzel összefüggésben megoldandó a vízbázisok védelme, fokozott védelmet igényelnek a kiemelten értékes parti szűrésű és karsztvíz készletek. A védelem alapvető eszköze a csatomázás és a nyitott vízelvezetés, ennek keretében az EK ajánlásaival szemben el kell érni, hogy a közműollót szűkítő fejlesztésekkel a megfelelő szennyvíz-elhelyezést nyújtó szolgáltatással ellátott lakosság aránya 85-87% legyen a jelenlegi 43%-kal szemben. 3.2. Szennyvízkezelés A szennyvízkezelést illetően napjainkban a nyugat-európai és a hazánkban kialakult helyzet és gyakorlat között rendkívül nagy az eltérés. A fejlett környezetvédelmi eszközrendszerrel rendelkező nyugati államokban a szakemberek messzemenően egyetértenek abban, hogy a jelenlegi törvényi előírások mellett olyan tisztítási fokot lehet elérni, amelynek továbbnövelése nem hozna jelentős változást a legtöbb vízfolyás esetén. A megállapítás még akkor is igaz, ha a szennyvízkezelés technikájának állása szerint a szilárd anyagok, organikus anyagok és a nitrogén és foszfor tápanyagok tekintetében nullemisszió volna elérhető. Ebből kifolyólag, mielőtt a jövő tisztítóműveinek olyan új technológiai fázisainak bevezetésén gondolkodnánk, mint a mikrorosták és pehelyszűrés, az aktívszén adszorbeálás, az ózonozás, vagy a fordított ozmózis. A szennyvíztisztítás hatásfokának javítása érdekében célszeríí olyan megelőző jellegit intézkedések bevezetését megvizsgálni, ami a szennyezőanyagokat a forrásnál kezeli. Mindez egy jelentős szemléletváltozást takar. A szennyezőlétesítményhez kacsolódó intézkedés lehet például: a technológia korszerűsítése, az anyag visszatartás és az előkezelés, vagy a tennészetközeli vizekben, ahol arra mód és lehetőség van az utótározás, negyedik tisztítási fokozatként értelmezve. Mindez gazdasági szinten jelentős költség-megtakarításokat jelenthet. Viszont az iszapelhelyezés, mint többletgond, még több vonatkozásban megoldatlan probléma, mind hazánkban, mint szerte a világon.
